Győr | Két égő sebünk: a felrobbantott Kioszk s a felrobbantott Termál, pótolták őket, mégis hiányoznak. Emlegetik még a Papatyi-büfé virslijét, a „Kígyókirály” szobrát, a zöld kis „szigetet” a kettes medence kövezetén. Fürdőruhás hempergéseink a hóban, gyertek vissza egy szóra!

Győr | A Facebookon a Régi Győr külön albumban kezeli a város meglévő eltűnt szobrait, feltűnő, hogy olyan szobrokat is hiányol a közvélemény, amik csak elköltöztek vagy pontosan ott állnak, ahol eddig. A kereséshez segítségük vesszük ehhez Orbánné Horváth Márta Győri emlékhelyek és köztéri alkotások című, 2006-ban kiadott könyvét. Tekintsük meg a képgalériát is!

Győr | Senkinek sem hiányoznak különösebben, mégis jó eljátszani a gondolattal, vajon a proletárdiktatúra mindegyik robusztus szobrát megőrizte az emlékezetünk? A Régi Győr köztéri szobrait és alkotásait tartalmazó albumban mindegyiket megtaláljuk. Elevenítsük fel!

Győr | Annyi nosztalgia övezte mindig a természetes vizeinket, hogy az ember joggal kérdi: csak mi érezzük így, vagy valóban jobb volt régen? A válasz: valóban. A ’40-es évek Iparcsatornája után a nosztalgia tárgya is változott idővel: a Varga-kő, a Rábca-part, majd a Homokos modern kora után ma a Kovalter emlékénél szeret az érettebb korosztály időzni. Csobbanjanak velünk!

Győr | Kiváló minőségű képet közölt, a Fortepantól kölcsönvéve a Régi Győr a győri vasútállomás tejivójáról. Az 1975-ben nyílt bárhoz kapcsolódik első kérdésünk. Lehetett-e dohányozni a ’70-es években? Könnyített kvíz következik az 1958-ra felépült állomás épületéről, könnyített, ugyanis a kérdéseket meg is válaszoljuk

Győr | A patinás kekszgyár új virágkora kezdődött 1985-ben, amikor állami kölcsönnel, 440 millió forintból végre fejlesztésen esett át a háború előttről itt felej­tett technológia. Visszatérünk az 1900-ban épült „Koestlinbe”, illatozzék a város!

Győr | Teljesen természetes volt a háború előtti báli szezonban, hogy az ember elment a farsangra, és másnap a helyi lap közölte ő és családja nevét pusztán annak a kölcsönös megtiszteltetésnek köszönhetően, hogy jelen volt. A jelmezbálról még azzal az információval is oldalakat töltöttek meg, hogy ki minek öltözött. Képzeljük el ezt a mai Magyarországon: 74 darab monogram a „leányok” rovatban, 44 az „asszonyok” alcím alatt, ja és persze, mindenkinek ki kellene takarni az arcát a képes báli krónikában.

Győr | Miért hatottak az újdonság varázsával az új városrész tízemeletesei? Egyszerű: színesek voltak. A dr. Pogány Imre úton a „Kun Bélával” összeforrott ez a felirat is a ház homlokzatán: „NYERHET”. Amíg Adyvárosnak még a Mester utca volt a szerény „előszobája”, a „Kun Béláé” maga Adyváros, ami sok tanulsággal szolgált. Nem álltak például neki a magasépítési munkának addig, amíg az előközművesítés el nem készült (Kisalföld, 1977. júl. 30.), ám azt a pénzhiány akadályozta – írja Fátay Tamás (Fátay, 151. o. ). Ezért késett a panelok szerelése, de az első 455 lakást ’79-ben már mindenképpen készre kellett jelentenie a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalatnak. Az 1,9 milliárdos tervezett költséggel épült Marcalváros I-en 11.500 lakó élt, a Marcalváros II-n pedig 6900 (forrás: Wikipédia).

Győr | Nem csak mi szeretünk nosztalgiázni: a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség is visszamereng a kezdeti időkbe, amikor felépült a főként bírósági funkciójáról ismert törvénykezési épület.

Győr | „Miért lógjunk a villamoson, ha bőven van hely a vízibuszon” - énekelte Rátonyi Róbert. Az 1961. május elsején indult „Rába” vízibuszt azonnal megszerették a győriek, nem telt el három hónap, a Vénekig tartó sétautak után jött Gönyű, ahol halvacsora várt. A réges-régi vízibuszt, a győri víziéletet sokan visszasírják, ez kiderül a Régi Győr bejegyzéséből is. Sokan szívesen felszállnának - életükben először vagy 60 év után újra – erre a „buszra”.

Győr | Győrben nosztalgia övezi a mai Bisinger-sétányon állt MÁVAUT-pavilont, ami 1965-ig a helyközi és távolsági buszok megállóhelye volt, s még ezután 10 évig állt a téren. A Régi Győr nemrég összeállítást közölt Will József győri fotóiból, ezen a pavilon és a szovjet emlékmű is látható. További képek a galériában.

Vasárnap, január 11-én már napok óta sűrű pelyhekben hullott a hó, elkészült az első hóember, majd hóbunkerre, sőt, hó alagútra is jutott anyag. „Ez már igazi tél” – mondták a tapasztalt öregek. Majd még aznap olyan havazás kezdődött, amilyent a nagyapjuk sem látott, hétfőre katasztrófahelyzet alakult ki. Felállt a megyei operatív bizottság, aznapra Csorna és Győr között már 20–25 centit mértek.

Győr | Ahol a szerző nagypapája megkérte ’45-ben a nagymama kezét, s ahová aztán sokan egy kis fahídon sétáltak át a ‘40-es évek utolsó nyarain, ahol harminc évvel később téged is megvicceltünk 2 forintért a hangosbemondóval, ahol anyukádat Leó jégkrémért nyúztad, és szombat este Madonnára táncolt az ifjúság, ahol a „rakéta” szóról a csúszda jutott eszünkbe, ott várlak, a Czirákynál a jegenyék alatt.

Győr | Felnőtt már az a korosztály, amelyik soha nem korcsolyázott a Rába-parton, a tűzoltóság mellett. De a téli sport Győrben hosszabb időn keresztül jelentett egyet ezzel a területtel, mint az azóta épült pályák bármelyikével: nemzedékeket köt össze, amint látjuk a Régi Győr oldalán megjelent fotókon is.

Győr | Önnek is megvan még az érzés, ahogy az utasokkal tömött 14-es buszon öt kispárnával a hóna alatt, a gyerekeknek otthon elkészített hamburgerrel a kezében számolja a megállókat? Még kettő és ott vagyunk a stadionnál. Meccsnap van, megint varázsolni fog a Verebes-csapat; Hannich már nem sérült, Szentes és Hajszán játszik, nem lesz gond. Rossz lesz a lefújás előtt eljönni a stadionban lévő bérletes helyeinkről, de muszáj, mert másképp nem férünk fel a buszra. Szóval megvan az emlék – ezek szerint pontosan olyan család voltak, mint mi, a ‘80-as évek elején.