Kiúszott a várból a kacsa a Karcsáig

Egyszer, valamikor, valakik beeresztettek egy kacsát a nagykövesdi vár kútjába, s hogy, hogy nem, egy nap múlva a Karcsa vizében látták úszni.

Nagykövesd

(Velký Kamenec)

Azt akarták megtudni, tényleg vannak-e alagutak a vár alatt, s azok tényleg Királyhelmec váráig vezetnek-e. Ilyen legendát számos várról mesélnek. Az viszont biztos, hogy ilyen, várak közti alagútrendszer sose volt, mert bizony a mostani metróépítőknek is becsületére válna sok kilométernyi alagút kivésése, főleg mocsaras, homokos, kavicsos rétegeken át. Az viszont könnyen meglehet, hogy a nagykövesdi vár alatt lehetnek feltáratlan pincerendszerek. A várkút, amely tulajdonképpen ciszterna lehetett, elég mély volt egykor, megmozgatta az itt élők fantáziáját.

Keleti végeken

A Bodrog és a Karcsa folyó szabdalta Zempléni-medencében igen gyakoriak a régészeti emlékek, különösen a honfoglalás kori leletek. Nagykövesd és környéke sem kivétel, kiváló példája ennek az innen alig pár kilométerre lévő Karos, ahol a vidék egyik legnagyobb és legjobb állapotban megmaradt honfoglalás kori temetője és telephelye került napvilágra. Nagykövesd vára, méreténél és elhelyezkedésénél fogva valószínűleg a legkorábbi, tehát a tatárjárás utáni időkben épített várak közé tartozik. Ez az egyetlen nagyobb kővár a Bodrogközben. Bár a település első írásos emléke 1283-ból származik, várát, amely a kezdetekben valószínűleg lakótornyos, gerendafalas vár lehetett, a 14. század első harmadában építhették mint erődített nemesi birtokközpontot. A várat 1323-ban említik, akkor a Baksa nembeli Soós és Szerdahelyi család volt itt birtokos, Nagykövesd várának neve először 1358-ban fordult elő az okiratokban. Amikor a cseh kelyhesek Ján Jiskra vezérlete alatt 1451-ben elfoglalták, valószínűleg további erődítési, bővítési munkálatokat végeztek rajta. A cseh seregek egészen 1459-ig sarcolták innen a vidéket, ekkor foglalta vissza Mátyás király serege, s nagy valószínűséggel ekkor álltak be a híres Fekete Sereg zászlaja alá a behódolt kelyhesek vagy más néven táboriták, husziták. Az is bizonyos, hogy a török hódoltság idején jelentő erődítési munkálatokat végeztek, átalakították a várat az új ostromtechnikáknak, az ágyú használatnak megfelelően.

Viharos történet

Nagykövesd várának birtoktörténete elég viharos. Tulajdonosai volt a Baksa Soósok, a Pálócziak, a Perényiek, Szapolyai János király híve, Némethy Ferenc, Ferdinánd király híve, Telekessy Imre, majd megint a Baksa nemzetség, s végül a Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevő Soós György volt a birtokosa. Soós György 1672-ben felfedett lázadása után egy évvel Coob német tábornok feldúlta, felrobbantotta, kiégette a várat. A falak egyes leírások szerint még az 1700-as évek elején is álltak, majd a vár köveinek jó részét az itt birtokot szerzett Szirmay-Fischer család kastélyának és az akkoriban barokk stílusban épített római katolikus plébániatemplomnak építéséhez hordták el. Ma már csak a délnyugati rész, a korai olasz típusú, már ágyúállások számára kialakított bástyájának viszonylag jó állagú, három emelet magasságú romja áll, s néhány falcsonk maradt meg a vár északi részén. Ám mint oly sok helyen, itt sem volt még módszeres régészeti feltárás, a terepalakulatok, a légi felvételek tanúsága szerint jól azonosítható az északi torony szögletes alapja, attól néhány méterre egy kör alakú, minden bizonnyal régebbi stílusú épület nyoma, és jól mutatkoznak a nyugati védősáncok is. A feltárás végre fényt deríthetne a feltételezett alagutak titkára is.

Nagykövesd vára és a környékbeli szőlőhegyek már a Tokaji borvidék részei, a romok közül messzire el lehet látni, szinte az egész borvidék szép panorámája az ember szeme elé tárul.