Gyönygyösi István költőre emlékeztek a csetneki temetőben

Csetnek. Ez a ma már csak község státuszú, egykoron híres bányaváros Gömör északi végeinek gyöngyszeme. A Csetnek patak völgyében épült középkori település hatalmas terével, számtalan értékes műemlékével különleges hangulatot áraszt. Egyfajta időutazás ide megérkezni.

Csetneknek eddig négy fontos emlékét tartották számon, a gótikus stílusban épült evangélikus templomát, vízivárát és a kastélyt, amely egykoron a Rima-Murányi Részvénytársaság székhelye volt, és a téren álló Mária Mennybementele oszlopot. Négy évvel ezelőtt azonban újabb fontos irodalomtörténeti és művelődéstörténeti emlékkel gyarapodott a város, mégpedig Gyöngyösi István, a magyar barokk kiváló költőjének síremlékével. Bár ez az emlék korábban is ott állt a temető oldalában, az egykori ravatalozó mellett, ám ugyancsak lepusztult állapotban. 2004-ben, Gyöngyösi István halálának 300. évfordulójakor azonban néhány megszállottnak – irodalomtörténésznek, újságírónak és műemlékvédőnek – köszönhetően újra megtalálták és felújítatták a homokkőből készült emléket.

Gyöngyösi István író 1629-ben született, 1704-ben hunyt el. Köznemesi családból származott, édesapja jogász volt. A sárospataki kollégiumban nevelkedett, Comenius is a mesterei közé tartozott. Igen jól képzett jogász lett belőle, elsőrendű ügyvéd. A korabeli nagyurak jogtanácsosa lett. Az irodalomtörténeti értékelések szerint van is Gyöngyösi egyéniségében valami alapvetően ügyvédi, fifikus. A kor, melyben élt, óvatosságra nevelte, csavaros észjárást kívánta meg tőle. A 17. és a 18. század a magyar történelem rendi mozgalmainak kora, amelyben nem volt könnyű sem tájékozódni, s az igazat megvallva életben maradni sem. Gyöngyösi István képes volt arra, hogy a kuruc ügyfél érdekében ugyanolyan jól érvelő kuruc legyen, mint amilyen következetesen érvelő labanc abban az esetben, ha labanc urat szolgál. S hogy ugyanezt teszi költészetében is? Ugyan ki róhatná fel neki? Fiatal korától verselt. Legismertebb műve, a Murányi Venus igen kiforrott munka volt, a rímek csengése, a történetben való jártasság komoly költői tehetségről tanúskodik. Wesselényi Ferenc és Széchy Mária házassága híres, hírhedt pletykaként terjedt abban az időben. A történet egy hadi cselekménynek isteni beavatkozással, szerelemmel megoldott története. A császári oldalon álló Wesselényi Ferenc ostromolja a lázadók kezén lévő elfoglalhatatlan sasfészket, Murány várát, amelynek úrnője a hajdani kurucpárti uraság ifjú özvegye, Széchy Mária. Wesselényi úgy hódítja meg a várat, hogy meghódítja a vár úrnőjének szívét, és szerelmi ajándékként kapja meg az erődítményt. S hogy ez a történet fennmaradt, az jórészt Gyöngyösi Istvánnak köszönhető, miként az is, hogy az effajta politikai-szerelmi komédia a magyar irodalomban hagyománnyá vált.

Gyöngyösi életének számos részletét máig homály fedi, főleg életének utolsó időszakát, amikor Gömör megye alispánjaként, már idős férfiként ismét politikai szerepet vállalt. Ekkortájt Csetneken élt, az Andrássyak jószágigazgatója, bányáinak jogásza volt. Csetneken halt meg, de hogy hol temették el, azt egészen 2004-ig homály fedte. Szemtanúk elbeszéléseinek és levéltári adatok összevetésének eredményeként sikerült végül megtalálni a sírját. Nyomozás volt ez, időutazás, apró részletekből, töredékekből állt össze a történet. Ennek eredményeként állíttatták újra a síremléket, amiben elévülhetetlen érdeme volt az azóta fiatalon elhunyt Tököly Gábor kutatónak. S azóta minden év júliusában egy kis csoport tiszteleg a sírnál. A Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága és a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, valamint a pozsonyi és a nyitrai egyetem magyar tanszéke július 24-én helyezte el koszorúit a sírnál. Elhangzott néhány vers Polgár Anikó és Csehy Zoltán tolmácsolásában, Jankovics József, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa pedig arra biztatott, ne feledkezzünk meg az újrafelfedezett poétaóriásról.