Félelmek oldására született A festő – Dúdorról

A napokba került a könyvesboltok polcaira a gömöri származású A. Marton Gyula A festő című alkotása, amely a húsz évvel ezelőtt elhunyt Dúdor Istvánnak állít emléket. A szerzővel beszélgettünk.

Milyen indíttatásból született a könyv?

A ma is Görmörben élő nagynéném vetette fel egy beszélgetésünk alkalmával, hogy a Dúdor név említésére azon a vidéken még ma is összerezzenek az emberek, mintha félnének tőle. Félelemben viszont sem élni, sem alkotni, sőt, valakit igazán megbecsülni sem lehet. Könyvemmel tulajdonképpen e félelem oldásához szeretnék hozzájárulni.

Személyes élményei is vannak a festővel kapcsolatban?

Egyetlen homályos emléket őrzök róla, egy dülöngélő nagykabát van előttem. Ma már azt is tudom, mitől is dülöngélhetett az a kabát… Műveinek fokozatos megismerése, a visszaemlékezések, a barátokkal folytatott beszélgetések, a nagyon is dúlt magánélete, próbálkozásai – ezek mind-mind inspiráltak az írás során. És természetesen a gömöri táj mérhetetlen szeretete, amit olyan hűen vissza tudott adni alkotásaiban. És bár lételeme volt az utazás, ide mindig visszatért, hogy később ismét útra keljen.

Mi a könyv műfaja? Prózai részek és versek váltják egymást.

Megtörtént vagy megtörténhetett események lírai láncolata, ciklikusan visszatérnek benne a festő gyermekkori élményei, alkotásai és szerelmei. A kiindulópont az Ecsetek című írásom volt, amely korábban a Gömörország pályázatára készült. Ennek szabad folytatása az A festő című munka. A könyv utolsó fejezete a Napló. Naplovacska. Töred-Ékek címet viseli, ebben a festő egyes szám első személyben mondja el keserveit. A záróakkord pedig György Takács Péter Miatyánk című költeménye.

A könyv gazdagon illusztrált.

Igen, ezek az illusztrációk szépen kiegészítik a gondolatokat. Dúdor István alkotásai mellett a Gömörország fotósának, Gecse Attilának a felvételei segítik visszaadni a szülőföld hangulatát.

Alig egy hónapja emlékeztünk meg Dúdor István halálának huszadik évfordulójáról. Ehhez a dátumhoz időzítette a könyv megjelenését?

A könyv magánkiadásban jelenik meg, és be kell vallanom, nem az első kiadó mondott igent. Ezért kicsi „lekéstem” az évfordulót. Utólag úgy érzem, ez nem is baj, hiszen nem kizárólag az évfordulók a fontosak. Jó lenne, ha Dúdor most már állandóan a köztudatban lenne, és végre megkapná az őt megillető helyet. Én is tovább szeretnék vele foglalkozni, terveim közt szerepel a festő prágai éveinek feldolgozása.