Első festőállványát a későbbi külügyminisztertől kapta

Vágsellye. Az emberről általában fiatal korában kiderül, meg van-e tehetsége a képzőművészetekhez, de ez az elmélet Tóth Ferenc esetében megdőlni látszik. Ő nyugdíjas korában kezdett komolyan foglalkozni az olajfestészettel. A vágsellyei amatőr alkotó két éve, 63 évesen kezdett el rajziskolába járni, és 65 esztendős korában, idén tavasszal volt az első önálló kiállítása a Vágsellyei Magyar Házban. Már gyerekkorában jól rajzolt, és egész életében festett, de ezzel az önálló kiállítással gyerekkori álma teljesült.

Tóth Ferenc 1941. június 13-án született Budapesten, édesapja a repülőtér bombázásánál hunyt el, ezután nagynénje nevelte. Iparművészeti szakközépiskolára jelentkezett, de helyszűke miatt nem vették fel. Már 16 évesen munkába állt Csehországban, szinte az egész országot bejárta. A katonaság után hegesztőként dolgozott, és olyan építkezések viselik a keze nyomát, mint a Progres, a Družba, a Slovnaft kőolajvezeték vagy a bősi, a dunacsúnyi, a vágkirályfai vízmű. „Mindig sokat és nagyon szívesen rajzoltam, és több osztálytársam is érdeklődött a képzőművészet iránt: Jozef Štodder, Zoli Papp, Eduard Kukan” – árulta el Tóth Ferenc. „Edo Kukan már akkor szerette volna, ha festeni tanulok, amikor gyerekkorunkban a Vág partján rajzolgattunk. Csakhogy én olyan szegény családból származtam, hogy festőállványra sem telt. Amikor ezt megmondtam neki, ő megkérte az apját, csináltasson nekem egyet. Úgyhogy az első festőállványomat 12 éves koromban Eduard Kukantól kaptam” – idézi a gyerekkori élményeket a nyugdíjas festő – „Aztán találkoztam vele, amikor már miniszter volt, gratuláltam neki a pozíciójához, és az is szóba került, mennyire sajnálom, hogy én nem tanulhattam. Megkérdezte, miért nem járok iskolába most. Hogyan mehetnék én már hatvanhárom évesen iskolába, válaszoltam, de ő csak bíztatott, hogy vágjak bele. Hát ezután iratkoztam be a selylyei rajziskolába.”

Amikor a kedvenc képe iránt érdeklődtem, Tóth Ferenc egy három rajzból álló sorozatot mutatott. Az első képen egy szárnyas bomba repül a Föld felé, a második képen a bomba, akár egy cápa, hatalmasra nyitja hegyes fogakkal teli száját, hogy beleharapjon a Földbe, a harmadikon pedig a földgömbből kinyúló kar ököllel „állon csapja” a bombát. „A bomba a háborút jelképezi, a földgömb pedig az emberiséget, amelyet a háború fenyeget. De az emberiség összefog és megmenekül” – magyarázza a kép jelentését az alkotó. Ez a munka még a nyolcvanas években készült, csakúgy, mint azok a rajzsorozatok, amelyek tulajdonképpen két rajzfilmnek a filmkockái. Ezeket annak idején a Vágsellyén működött filmklub tagjaként készítette. Az egyiknek a témája egy tipikusan szlovák figura, a birkapásztor, a másik pedig egy háborúellenes témájú alkotás. A nyolcvanas években Prágában megrendezett Világbéke című kiállításon Tóth Ferencnek ezt a rajzfilmjét nyolc napon keresztül vetítették. Egy másik kedvenc alkotása egy olajfestmény, a Rákóczi-képmás. Vevő is akadt volna rá, de ettől a képtől semmi pénzért nem válna meg. „Amikor ezt készítettem, összegyűjtöttem különféle festményeket, rajzokat a Fejedelemről, és két hónapig tanulmányoztam az arcát” – idézi fel a kép születését – „Maga a festés azután négy hónapig tartott. Régi, úgynevezett táblafestés technikával készült, ami a tizenötödik-tizenhatodik században volt divatban. Hat réteg festéket hordott fel a vászonra az alkotó. Ezt a stílust már most, a rajziskolában tanultam Čeněk Žiačektől. Čendával azóta nagyon jó barátságba kerültem, és főleg az olajfestés technikáit tanulom tőle” Egy másik érdekes képet is mutatott az alkotó, egy menekülő gazellát és az azt üldöző párducot ábrázoló olajfestményt. Ez a festmény harminc évig készült. Elkezdte, majd húsz év kihagyás után, már a rajziskolában szerzett ismereteivel felvértezve fejezte be a képet.

A kései diák tanára, Čeněk Žiaček szerint tanítványának nagyon jó a rajzkészsége, és már komoly tapasztalatai voltak, amikor a rajziskolába jelentkezett. „Az olajfestés technikáját akarta megtanulni, de minden más is érdekli. Foglalkoztunk a kompozícióval, az aranymetszéssel, a kép arányaival. Gyorsan tanul, és nagyon fogékony. Engem azonban igazán az nyűgöz le benne, hogy a más, hasonló korú nyugdíjasoktól eltérően a kocsmában üldögélés meg a kertkapálás helyett van akarata és energiája új dolgokat tanulni” – mondja elismeréssel a rajztanár.