„El kell végeznünk azt a munkát, amit a magyar közösség elvár tőlünk” – interjú Juhász Györggyel, a SJE rektorával

A most induló akadémiai év az oktatás kezdetének 20. évfordulója jegyében telik. Ön 20 éve parlamenti képviselő volt. Hogyan emlékszik arra az időszakra, amikor létrejött az SJE?

2004 szeptemberétől voltam parlamenti képviselő, ebben a státuszomban vehettem részt az egyetem első tanévnyitó eseményén. Azt hiszem, minden jelenlevő számára felemelő érzés volt. Azért az ember azt tudta, hogy milyen politikai előszele volt az alapításnak. Akik ezen munkálkodtak, azok nemcsak elfogadó érvekkel találkoztak, hiszen voltak, amelyek az egyetem ellen szóltak. Végül is az egyetemalapítás ügyét a politikának sikerült átvinni a parlamenten, s szerintem az akkori Magyar Koalíció Pártjának ez az egyik nagy sikere volt. A párton és a magyar közösségen belül is mindenki szurkolt ennek az ügynek, és sikerként könyvelte el az intézmény megalapítását.

Térjünk vissza a mába. Ha a második rektori ciklusát vesszük, akkor annak az egyik legkomolyabb eredménye az akkreditáció, illetve a minőségbiztosítási rendszer bevezetése volt, amelynek elérése az egyetem egészét megmozgatta. Hogy tekint vissza most erre a folyamatra?

Az akkreditáció az egyetemi élet alfája és ómegája. Ha megvan, akkor lehet tovább építkezni és képzéseket nyújtani a szlovák felsőoktatási törvény értelmében. Csak olyan tanulmányi programokat tudunk megvalósítani, amelyekre akkreditációnk van. Mivel 2018-ban elfogadták a felsőoktatási minőségbiztosításról szóló új törvényt, ezért nekünk igazodni kellett ehhez a jogszabályhoz is. Létrejött a Szlovák Felsőoktatási Akkreditációs Ügynökség, amely új, az EU-s irányelvekhez igazodó standardokat adott ki. Az egyetemen, a mi oldalunkról a munkából tényleg mindenki kivette a részét. Nagy feladat volt a tanulmányi programok harmonizálása, a standardokhoz való hozzáigazításuk. Annak is örülök, hogy biztosítani tudtuk a személyi feltételeket ahhoz, hogy a tanulmányi programok tovább folytatódhatnak. Az ügynökség ezenfelül egy egyetemi, köztük külföldi szakemberekből álló szakmai bizottságot küldött hozzánk. Ők értékelték a minőségbiztosítási rendszerünket, majd az ügynökség végrehajtó tanácsa ez alapján hagyta jóvá azt. Egy minőségileg új lépcsőfokra léptünk azzal, hogy jogunk van saját tanulmányi programok akkreditálására.

El lehet már árulni ezzel kapcsolatban konkrétumokat is?

A Tanárképző, illetve a Gazdaságtudományi és Informatikai Karon (GIK) is dolgoznak új tanulmányi programokon. Most épp a személyi feltételeket próbáljuk biztosítani. Aztán ott van az oktatásügyben most zajló kurrikuláris reform, amely az iskolai oktatást három ciklusra és művelődési területekre osztja fel. 

Mi a közeljövőben olyan tanulmányi programokat kívánunk kidolgozni, amelyekkel ezekre a művelődési területekre összpontosítanánk a pedagógusképzés során. Az „ember és a természet” művelődési területébe például beletartoznak a biológia, kémia, fizika tantárgyak és így tovább. Ehhez külön tanulmányi programot szükséges majd kidolgoznunk, amelyet a belső minőségbiztosítási rendszerünkben akkreditáltatnunk kell.

Térjünk át az infrasktrukturális fejlesztésekre is. Idei hír volt például, hogy az oktatásügyi minisztérium két pályázatán mintegy 800 ezer eurót nyert el az egyetem a GIK és a Sportközpont fejlesztésére. Mennyire elégedettek azonban azzal a mozgástérrel, amely a infrastrukturális fejlesztéseket illeti?

Látjuk, hogy a szlovákiai egyetemeknél elég magas az invesztíciós deficit. Ez sokszor azt eredményezte, hogy a diákok külföldre mentek tanulni. Csehországban például lehet, hogy jobbak a kollégiumok, ami annak az eredménye, hogy Szlovákiában az elmúlt időben felhalmozódott egyféle befektetési hiány. Ezt az oktatásügyi minisztérium próbálja pótolni a Helyreállítási Alapból. Ezen belül nyújtottunk be pályázatokat. Korábban azonban felújítottuk a Sirály Kollégium egyik szárnyát, amely új hőszigetelést kapott, ill. energiahatékonnyá tettük az épületet. Ugyanitt tavaly decemberben befejeztük a hőszivattyús rendszer kiépítését, amellyel a gázfogyasztást és a szén-dioxid-kibocsátást kívántuk visszafogni. Viszont így a villanyáram fogyasztása növekedett, amelyre válaszul a közeljövőben napelemes rendszert próbálunk kiépíteni. Beadtunk egy új pályázati anyagot a Tanárképző Kar épületének felújítására is, amelynek az összértéke körülbelül 1,2 millió euró, ennek kiértékelésére várunk. A Sportközpontunkra vár még egy második felújítási szakasz, amelyre támogatást keresünk, de szó lehet saját forrásról is, ha ez nem sikerül. Ez azért fontos, mert a hallgatóink testnevelési óráikat ott végzik, sőt a jövőben gondolkodunk testnevelési szakban is, amelyhez Komárom városának támogatását is megkaptuk. A másik fontos ok pedig az, hogy a jelenleg is országos bajnok röplabdacsapatunk és az ificsapatok is ott edzenek.

Aki az elmúlt években követte az egyetemi életet Komáromban, az azt láthatta, hogy az SJE különböző intézményekkel kötött együttműködési egyezményeket. A teljesség igénye nélkül említhetjük a Nemzeti Emlékezet Intézetét, a Jókai Színházat vagy legutóbb a Molt. Pontosan milyen koncepció mentén építik ki ezeket a kapcsolatokat?

A hosszú távú fejlesztési tervünkben benne van, és a küldetési nyilatkozatunkból is adódik, hogy együttműködjünk a szlovákiai magyar közösség fontos szereplőivel – de nem csak velük. Nagyon jó kapcsolataink vannak a magyarországi civil szférával és gazdasági szereplőkkel, akik aztán szakmai gyakorlatot tudnak biztosítani a hallgatóinknak. Tehát a célunk az, hogy a hallgatóinknak biztos bázist adjunk. Meg kell említeni azt is, hogy a Tanárképző Karon fontos az alap- és középiskolákkal, valamint a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével és más szakmai szervezetekkel ápolt kapcsolat. A Református Teológiai Karon pedig az egyház és az egyházi intézmények közötti kapcsolatok építésére öszpontosítunk. 

A kapcsolatrendszerünk erejét az is bizonyítja, hogy a tanévnyitónkon [az interjút szeptember 10-én, még a tanévnyitó ünnepség előtt készítettük - a szerk. megj.] sok szlovákiai egyetem képviselteti magát, de jönnek Magyarországról is, és itt lesz a Szlovák Rektori Konferencia elnöke, ill. a Magyar Rektori Konferencia tagjai is. Ez jelzi, hogy a két évtized alatt beágyazódtunk a szlovákiai és a magyarországi akadémiai közegbe is.

Elegendően sűrű már az SJE kapcsolathálója?

Az a célunk, hogy ne csak egyetemi és kari, hanem tanszéki szinten is bővüljenek ezek a hálók. Az akadémiai közegben szakmai szinten és a karrierépítés szempontjából is nagyon sokat jelent a kapcsolatrendszer.

Az imént említette a szlovákiai szlovák egyetemekhez, oktatásügyhöz való viszonyukat. Az elmúlt években akár a minisztérium, akár a közélet vagy a felsőoktatás képviselői érkeztek Komáromba, szinte mind utaltak arra, hogy az SJE magyar tannyelvű, ill. a magyar értelmiség utánpótlását végzi Szlovákiában. Úgy tűnik, hogy ezek már többek puszta diplomáciai frázisoknál. Miért vált ez ennyire magától értetődővé?

Én azt hiszem, hogy ez 20 év munkájának tudható be. Nagyon sokan dolgoztunk azon, beleértve az egyetem vezetőit, oktatói gárdáját és alkalmazotti közösségét, hogy elfogadjanak bennünket. 

Az SJE aktív tagja a szlovák felsőoktatási reprezentatív szerveknek is. Ha pedig az ember eljár ezekre az ülésekre, akkor észreveszik, hogy nem kakukktojás vagyunk, hanem mi is hozzá akarunk járulni a szlovák felsőoktatási közeg fejlődéséhez. 

Az SJE tagja a 11 egyetem alkotta U10+ egyetemek konzorciumának is, de más szakmai rendezvényeken is részt vesznek a kollégák.

Lehet-e az SJE 20 évét konszolidációs folyamatnak nevezni?

Inkább épülési folyamatnak nevezném. 

20 éve megtörtént az alapítás, és kvázi zöldmezős beruházásként megkezdődött az egyetem építése, s azt hiszem, még most is ez a folyamat zajlik, vagyis építkezünk. Hogy jövőnk legyen, ahhoz nemcsak infrastruktúra és elismertség kell, hanem hallgatókra is szükség van. Bevallom őszintén, hogy tartunk kicsit a demográfiai trendektől. 

Amikor a második rektori ciklusom elején kérdezték, hogy mit tartok nagy kihívásnak, akkor azt válaszoltam: legyen olyan erős a magyar közösség, hogy ezt az intézményt meg tudja tartani. Az erő alatt azokat a magyar fiatalokat értem, akik az SJE-re jönnek tanulni. Az anyagi erőforrásaink csak akkor állnak a rendelkezésünkre, ha vannak hallgatóink is. Bármilyen célunk is van, az mindig hallgatóközpontú kell, hogy legyen. Ez nem könnyű munka, de vannak eredményeink, mert bár tavaly csökkent egy kissé a hallgatói létszámunk, ám úgy tűnik, az idén ez már nem lesz így. Ha lesz érettségiző magyar diák Szlovákiában, s nem lesznek kevesebben, akkor az SJE is létezni fog a jövőben.

Az első kérdés közvetve érintette a politikát, legyen ez így az utolsónál is. Az elmúlt időszakban a 20 évvel ezelőtti helyzethez képest a szlovákiai magyar politika sokkal gyengébb. Ebben a helyzetben az olyan magyar intézményekre, mint amilyen az SJE is, hárul-e valamilyen pluszszerep és -felelősség?

Biztosan hárul. Azt hiszem, a szlovákiai közegben minden magyar intézményre fontos szerep hárul. Miért merem ezt állítani? Érzem, hogy amióta nincs pártvonalon magyar képviselő a szlovák parlamentben, azóta a mi feladatunk is sokkal nehezebb. Vannak magyar képviselők Pozsonyban, tudnak, beszélnek is magyarul, szlovák pártokban politizálnak és hozzájuk is fordulhatunk. De pártpolitikai szinten nincs parlamenti képviseletünk, s így nehezebb háttérszelet kapni. Ugyanakkor igyekszünk úgy dolgozni, hogy a törvényben ránk szabott feladatokat teljesítsük. Próbálunk úgy tevékenykedni, hogy a fejlődés útján maradjunk. Bevallom őszintén, ez nem könnyű feladat, s egy járványidőszak és energiaválság után ez még nehezebb, de a felelősségünk is sokkal nagyobb. Ezt abból érzem, hogy sokan figyelnek ránk, ami pozitív, viszont kicsit megterhelő is, ám mi ezt vállaljuk. 

Ha 20 éve sikerült létrehozni az SJE-t, akkor nekünk el kell végeznünk azt a munkát, amit a magyar közösség elvár tőlünk. Olyan értelmiségi réteget kell kinevelnünk, akik itt maradnak. Tudom, hogy a fiatalok közül sokan világot akarnak látni, de jöjjenek vissza, s képezzék ennek a magyar közösségnek az értelmiségét. Mert ha az nem lesz itt Szlovákiában, akkor nem lesz jövője sem a közösségnek. Ez nagyon fontos feladat, s érezzük is ennek a súlyát, ennek megfelelően kívánunk működni, s ehhez kérjük mindenki segítségét és támogatását.