Beszélgetésre invitálja a járókelőket az új hídőr

A német Renate Hahn május 1-jén érkezett Párkányba.

Párkány/Esztergom

Két hónapot tölt Párkányban Renate Hahn, a Mária Valéria híd aktuális őre. 2004-től a Hídőr-projekt ösztöndíjasaként harminchatan töltötték be ezt a tisztséget.

A Hídőr-projekt megálmodója a svájci Frühauf házaspár volt, őket a Mária Valéria híd újjáépítése inspirálta. A fizikai hídon kívül szellemi hidat akartak kovácsolni a Duna két partja, illetve a világ közt. Tervük sikerét bizonyítja, hogy tizenkét év alatt közel negyven hídőr fordult meg a lakásként és műteremként szolgáló Hídőrházban. A projektben olyan művészek, tudósok vehetnek részt, akik tevékenységükkel képesek a mentális, a szociális, a vallási és a politikai határok leküzdésére. Itt-tartózkodásuk idejére teljes művészi szabadságot kapnak, viszont ténykedésükbe be kell vonniuk a párkányiakat és az esztergomiakat is. Tapasztalataikról és benyomásaikról naplót kell vezetniük. Az első hídőrök – Eva-Maria Würth és Philippe Sablonier – svájciak voltak. Őket a világ minden tájáról (európai országok, India, Új-Zéland, Ausztrália, Afrika, Egyesült Államok) érkező művészek követték, akik három–hat hónapig töltötték be a tisztséget.

A német Renate Hahn május 1-jén érkezett Párkányba. Korát meghazudtoló vitalitással és lendülettel látott munkához. Párhuzamosan több projekten is dolgozik, amelyekről lelkesen és bizakodva beszélt. „Úgy érzem, életem során mindig valahol két szék között voltam, miközben legtöbbször az összekötő szerepét töltöttem be. Hídőrként is erre koncentrálok. A székek és a beszéd mint összekötő kapocs központi helyet kaptak projektjeimben” – magyarázta Renate Hahn. Az esztergomi Dobó Katalin Gimnáziummal együttműködve két projekten dolgozik, amelyeknek bemutatását június 18-ra tervezi. Ekkorra készül el az a szék is, amelyre egyebek között a Párkányból deportált zsidók nevét vési.

„A szék ebben az esetben a politikai hatalom és az önkény szimbóluma. A politikusok bársonyszékükben ülve sok millió ember sorsáról döntenek. Döntéseik következménye gyakran súlyos és tragikus események láncolatát vonja maga után. Ilyen volt a második világháború is, amelynek szörnyűségeit nem szabad elhallgatni” – mondta Renate Hahn, aki nagyon aggasztónak érzi a szélsőjobboldal erősödését és azt, hogy ezeknek az eszméknek egyre több támogatójuk van a fiatalok között.

A beszélgetés és a székek központi szerepet kaptak abban a projektben is, amelyhez Renate Hahn a párkányiak és az esztergomiak segítségét kéri.

„Felfedeztem egy sávot a híd közepén, amely amolyan senki földje – nem tartozik sem Magyarországhoz, sem Szlovákiához. Június 1. és 15. között délutánonként ide várom azokat az embereket, akiknek kedvük van egy kis beszélgetéshez. Kiviszek két széket: az egyiken én ülök, a másikon a beszélgetőpartnerem. Bárkivel és bármiről szívesen elbeszélgetek. Beszélek angolul és egy kicsit szlovákul is” – részletezte Renate, aki nagyon bízik abban, hogy sokan élni fognak a lehetőséggel.