A serki kastély titka

Már elkészültek a felújíttatás tervei is, van érvényes építkezési engedély, csak a legfontosabb, a pénz hiányzik. Remélhetőleg azt is sikerül előteremteni.

Serkéről kevesen tudják, hogy a Lórántffyak, később pedig a Rákóczi család birtoka volt, a falu feletti vár, Kapla vára pedig talán még a tatárjárás ideje előtt épült. Igaz, ma már csak földsáncai és az épületek nyomai látszanak, de a kincskeresők talán éppen ezért nagy buzgalommal ásnak a hegyen.

A „nagyasszony”

Visszakanyarodva a faluba: a már említett kastélyban – melyet még a Szilassy család építtetett barokk stílusban – élt egy különös asszony, Gömöryné Maróthy Margit. Mitől is különös? Bár egy Szatmár megyei nagybirtokos családba született, s gyermekkora viszonylag gondtalanul telt, a későbbiekben különös utakon járt a „nagyasszony”, akit még ma, halála után több mint fél évszázaddal is így emlegetnek a faluban. Alig volt tizennégy éves, mikor színiakadémiára íratták be szülei. Ekkor érte az első tragédia, édesapja hirtelen elhunyt, s a család támasz, bevétel nélkül maradt. Nyelv- és zongoraleckéket adtak, hogy fenntartsák magukat, amikor 1890-ben a Nemzeti Színház az akkor negyedéves színiakadémista hallgatónak, Maróthy Margitnak szerződést ajánlott. Madách Imre Az ember tragédiájában debütált az ifjú tehetség, Éva szerepét osztották rá, s azonnal nagy sikert aratott. A siker mellé az élet újabb csapással sújtotta. Alig tizenhét évesen árván maradt; s ráhárult kis öccse neveltetésének gondja is. A Nemzeti Színház akkori direktora, Paulay Ede vette pártfogásába, és a sors segítőként mellé vezérelte az ország akkor legismertebb színésznőjét, Jászai Marit, aki nagy szeretettel segítette, támogatta az ifjú tehetséget. A Nemzetiből Kolozsvárra szerződött, első férjét is itt ismerte meg 1893-ban. Ekkor kezdődtek utazásai a nagyvilágban. Előbb Európa nagyvárosaival, Párizzsal és Londonnal ismerkedett meg, minden bizonnyal itt kerülhetett először kapcsolatba a teozófia akkoriban már felkapott tudományával. Utazásaiból visszatérve házassága zátonyra futott, egészsége meggyengült, s bár még sok jelentős szerepet eljátszott a Nemzetiben, 1905-ben szívbetegsége miatt nyugdíjaztatását kérte. Évekig különféle európai szanatóriumokban pihent, gyógyult.

A maradás volt a karmikus sorsa

Visszatérésekor ismerkedett meg Gömöry Olivér serkei földbirtokossal, akkori miniszteri titkárral, akihez feleségül ment, és hazaköltöztek Serkére. S innen, ebből a korból már néhány legenda is él, máig mesélik idősebb asszonyok a faluban, akik még szüleiktől, nagyszüleiktől hallottak a „nagyaszszonyról”. Igazi, gondtalan nagybirtokosi életet éltek férjével, sokat utaztak Európában és Ázsiában, ám Gömöry Olivér 1920-ban bekövetkezett halála után ismét magára maradt Margit asszony. Ekkor már a teozófia lelkes hívévé vált, s miközben birtokait példásan kezelte, írni kezdett. (Erről lásd keretes írásunkat ezen az oldalon – a szerk. megj.)

Serkén számos legenda maradt fenn a különleges műveltségű és szépségű „nagyasszonyról”. Állítólag képes volt az állatok nyelvén beszélni, még életében az a szóbeszéd járta, hogy kígyókkal beszélgetett. Él egy másik, sokkal hitelesebb, az emberi kiállásról szóló történet is róla. A második világháború vége felé, 1944 telén a Serkét elfoglaló szovjet hadsereg – mint oly sok helyen – ebben a faluban is nem igazán a felszabadítóhoz méltóan, inkább a barbár dúló seregekre jellemzően viselkedett. Maróthy Margit a kastélyát engedély nélkül elfoglaló, azt felforgató, a könyvekben kárt tevő orosz katonák ellen határozottan fellépett. Elegánsan kiöltözve megkereste az orosz csapatokat vezető tisztet, és anyanyelvi szintű francia nyelvtudásával felelősségre vonta. Az általa hitt karmikus szerencsének mondható, hogy állítólag éppen olyan tiszthez szólt, aki tudott franciául. A barbár kastélyfoglalás és könyvrongálás parancsra megszűnt, a „nagyaszszony” kastélyát fegyveres őrség vigyázta a kivonulásig. Súlyos és méltánytalan sorsa volt Maróthy Margitnak a hontalanság és kitaszítottság éveiben. Vagyonát elvették, földjeit államosították, nincstelenségbe taszították. Nem élt a lakosságcsere lehetőségével, azt mondta az őt áttelepülésre biztatóknak, neki a karmikus sorsa az, hogy Serkén éljen és haljon meg. Nyolcvanhárom évesen hunyt el 1955-ben, szegénységben, nyomorúságban, utolsó értékeit adogatva el léte fenntartásáért. Református szertartással búcsúztatták, s míg a család többi tagjának hatalmas kereszt áll a sírja felett, Maróthy Margit földi nyomát egy hagyományos serkei fejfa őrzi. Aki kíváncsi a tündöklő szépségű művésznő portréjára, az megtekintheti a rimaszombati Gömör- Kishonti Múzeumban.

Mi a teozófia?

A teozófia tulajdonképpen egy vallásfilozófiai irányzat, misztikus elmélet, amely az emberi léleknek az istenséggel való egységéről szól, tanítása szerint a kiválasztottak közvetlen kapcsolatba juthatnak a túlvilággal. Gömöryné Maróthy Margit tudományos munkásságot is folytatott, angolból magyarra fordította a hinduizmus egyik alapművét, a Bhagavad Gitát, a hindu költészet remekének tartott Mahabarata egyik részletét, s emellett még számos tanulmányt a teozófia tárgyköréből. 1925-ben az Indiában megrendezett teozófiai világkongresszuson is részt vett, 1928-ban pedig megjelent egy könyve Indiai utamról címmel, amely nagy sikert aratott. (szasz)