A paraszt egyetlen valutája a remény

A kormány pozitív beavatkozása nélkül Szlovákiában minden harmadik mezőgazdasági vállalkozó csődbe megyDömötör Ede felvételeBottka Pál mezőgazdasági szakközépiskolát végzett Árvában, majd különböző helyeken – leghosszabb ideig a dunamocsi szövetkezetben – agronómusként dolgozott. Az 1989 novemberi rendszerváltás előestéjén már Prágában volt, jelentős szerepet vállalt a földtörvény megalkotásában. A kárpótlás folyamán visszaszerezte a szülői vagyont, beindította a nevével jegyzett farmot, ahol saját és bérelt földjein máig gazdálkodik. Hat éve elnöke a Földtulajdonosok Országos Társulásának és tagja a Szlovák Földalap igazgatótanácsának, valamint annak a petíciós bizottságnak, amely figyelmeztető megmozdulásokat készített elő a kormányzattal szemben.

Kezdjük a legutóbbi történésekkel, a bizonytalan időre elhalasztott tiltakozó megmozdulásokkal. Milyen ígéretet kaptak a mezőgazdasági minisztertől?

Szlovákia fennállása óta a mezőgazdászokat képviselő négy önkormányzat vezetői most jutottak először közös nevezőre a mezőgazdaság helyzetének megítélését illetően. Ennek egyértelmű oka az, hogy a problémák egyaránt kínozzák a kisgazdát, a középfarmereket és a mezőgazdasági nagyvállalatokat is. A romlás a sertéshússal kezdődött, folytatódott a repce kifagyásával, amit az őszi gabonafélék is megsínylettek, aztán kibukott a tejválság, majd az aszály, amely különösen itt, a Mátyusföldön mind mennyiségbeli, mind pedig minőségbeli károkat okozott a gabonafélékben. Simon Zsolt jelenlegi mezőgazdasági miniszter az első, akivel fenn lehet tartani a rendszeres kapcsolatot, s aki szakmai kérdésekről minden esetben hajlandó tárgyalni a mezőgazdasági önkormányzatokkal, velünk együtt igyekszik megtalálni a mezőgazdaság beteg pontjait és az orvoslás lehetőségeit is. Tárgyalásaink során a miniszter úr feltárta azokat a lehetőségeket, amelyek az ő hatáskörébe tartoznak, s azokat is, amelyek kormánydöntést igényelnek. A tüntetést június 25-re terveztük, és az egyes régiókban nagy elszántsággal folyt a készülődés, de elemzéseink után úgy értékeltük a helyzetet, hogy aratás előtt a tiltakozó megmozdulásokkal több kárt okoztunk volna, mint hasznot. A két nyári hónap elegendő kell, hogy legyen a kormány számára, mert ha ez alatt az idő alatt nem talál megoldást a válságkezelésre, tehetetlenségről és felelőtlenségről tesz tanúbizonyságot. A mostanra kialakult helyzet arra utal, hogy a kormány pozitív beavatkozása nélkül Szlovákiában minden harmadik mezőgazdasági vállalkozó csődbe megy.

Idefelé jövet több helyen láttuk, hogy aratják az árpát. Az ön parcellájába is beálltak a kombájnok. Milyenek az idei kilátásai?

Minden paraszt tudja, hogy ha valaki Péter–Pál előtt elkezdi az aratást, akkor ott valami baj van. Hogy milyen lesz a learatott gabona minősége, az egy-két napon belül kiderül. Fölösleges titkolni, hogy a mennyiségi károk mellett minőségi károk is keletkeztek, még akkor is, ha az ember mindent megadott a növényeknek. Március elseje óta nálunk kétszer esett, öszszesen 26 milliméter, aminek másnap már a nyomát sem láttuk. Ezen a homokos talajon csoda, hogy a gabona nem veszett ki már egy hónappal ezelőtt. Víz nélkül nem tudom, hogy miből éltek, mint ahogy az is talány számomra, hogy miből élnek majd meg a parasztok.

Ön a Földtulajdonosok Országos Szövetségének az elnöke. Ebből a pozícióból hogyan látja az úgynevezett ismeretlen tulajdonú földek körül kialakult helyzetet, illetve mire véli a probléma körüli csendet?

Pillanatnyilag nem tartom alkalmasnak a kérdés megválaszolását, az okokról pedig végképp nem beszélek. Tény az, hogy az MKP ezt a kérdést besorolta az elsődleges céljai közé, a kormányt alakító többi párt pedig szerintem eléggé meggondolatlanul, kellő elemzés nélkül szavazta a kormányprogramba, ami nyilván a közeljövőben még feszültségeket okoz. Annyit elmondhatok, hogy figyelemmel kísérjük a földek eltulajdonlását érintő eseményeket, s dokumentáljuk mindazokat a jogsértéseket, amelyeket a földvagyonnal kapcsolatban közismert emberek elkövetnek. Mi abból indulunk ki, hogy az ismeretlen tulajdonúnak mondott földek eredetileg parasztföldek voltak, egy hibás kárpótlási törvény és annak sokrétű alkalmazási lehetőségei a fiskálisoknak tálcán kínálják a visszaélési módozatokat. Azt az álláspontot hangsúlyozom, hogy a mezőgazdasági földterületek kerüljenek vissza a parasztokhoz, erre megvan a kidolgozott tervezetünk, a települések belterületén található földingatlanok pedig kerüljenek az önkormányzatok vagyonába, azért, hogy a mindenkori polgármesternek legyen mihez nyúlnia, ha fejleszteni akarja a települését. Egyébként ötszázezer hektárról van szó, Szlovákia mezőgazdasági területének mindegy 23 százalékáról. Az eddigi földreformok mindegyike sikertelen volt és befejezetlen maradt. A taglalt földekről készülő törvény történelmi jelentőségű lesz, melynek nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi következményei is lesznek.

Ha jól értem, arról van szó, hogy ezt a mintegy félmillió hektár földet meghatározott szabályok alapján megvásárolhatnák az érdeklődők. Ez azonban magában hordozza azt a veszélyt is, hogy a mezőgazdasági földterületek egy idő múlva külföldi tulajdonba kerülnek.

Ez nem veszély, hanem mindennapos valóság. A hatályos törvények értelmében külföldi érdekeltségű, szlovákiai székhelyű cég vagy fizikai személy ma is vásárolhat földet, ami a tőke erejének függvényében a későbbiekben majd elosztódik bizonyos arányban. A mi elképzelésünk ezzel kapcsolatban merőben más, de – mint mondtam – erre a kérdésre később, talán szeptemberben visszatérhetünk. Azt viszont előrebocsáthatjuk, hogy nagyon sok múlik a kormány viselkedésén, úgy néz ki, hogy a mezőgazdaságot szükséges rossznak tekinti.

Térjünk vissza a mezőgazdászok által a kormánynak adott kéthónapos haladék kérdéséhez. A haladék és a megoldás is nyilván pénzről szól, mintegy másfél milliárd koronáról. Miként vélekedett erről Simon Zsolt?

A mezőgazdasági miniszter ekkora összeget saját hatáskörében előteremteni nem képes, erre nem is tett ígéretet. Azzal váltunk el, hogy mihamarabb találkozót kér a miniszterelnöktől, és kidolgoznak egy tervezetet, amelyet a kormány elé terjesztenek. Sok múlik a kormánytagok jóindulatán, s azon is, mekkora felelősséggel viseltetnek Szlovákia mezőgazdasága iránt. Válsághelyzetet kell kezelniük, különös tekintettel a kint lévő növények állapotára, a pár nap múlva megemelkedő üzemanyagárakra, a hozzáadottérték-adó bizonytalanságaira, és arra, hogy a parasztok kimerültek, nincs pénzük. A mostanra kialakult helyzet a parasztokból már kivette az utolsó meglévő valutájukat, a reményt is, ami arról szól, hogy ha idén nem sikerült, talán majd jövőre. A jövendőt ebben az ágazatban nagyon sokan nem élik meg.