A nemzetek megbékélését szeretnék előmozdítani

A csehszlovák–magyar lakosságcsere 60. évfordulójára Otthontalan emlékezet címmel jelentetett meg könyvet a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete és a Kecskés László Társaság. Mint azt az ajánlásban olvashatjuk, „a könyv összeállítói a múlt feldolgozásával, a történeti tények feltárásával a politikai döntése nyomán egymással szembekerült három nemzet megbékélését szeretnék előmozdítani.”

A szép kivitelezésű, értékes kiadvány előszavát Sólyom László magyar köztársasági elnök írta. Az ő gondolataiból idézünk.

„Ennek a korszaknak az áldozatai és tanúi még élnek. Az ekkor történteket azonban nemzedékeken át mélységes hallgatás rejtette, sokszor még a családokon belül is. … A görcsös hallgatásnak véget kell vetni. A halottakat el kell gyászolni, a tönkrement családokat, a történelmi veszteségeket számba kell venni és rendezni kell a kárvallottak igényeit. Mindannak a kimondása nélkül, ami történt, mindennek elhelyezése nélkül a nemzet egészének emlékezetében nem tudunk tovább lépni a nemzet egysége felé.” „A szlovákiai magyarság csak a rendszerváltás után érezte elérkezettnek az időt, hogy a nyilvánosság elé vigye jogfosztásának történetét, és bejelentse igényét az erkölcsi és anyagi kárpótlásra. Köszönettel és megrendüléssel kell megemlékeznünk azokról a kiadványokról – például Janics Kálmánnak Illyés Gyula előszavával 1979-ben Bernben megjelent munkájáról, Vadkerty Katalin meggyőző erejű könyveiről, a cseh és szlovák szerzők közül Karel Kaplan és Štefan Šutaj tárgyilagos monográfiáiról vagy a helytörténeti munkákról. … Különösen fontos állomás volt a 2005. évi Magyar Kálvária 1945–1948 című komáromi vándorkiállítás, mely többek között Brüsszelbe is eljutott. A politikában pedig a szlovákiai magyar szervezetek komáromi nyilatkozata volt az első lépés, amely a kassai kormányprogram elfogadásának 60. évfordulóján, 2005-ben rámutatott a jogfosztásokra, és rehabilitációt, valamint kárpótlást követelt.”

„Magyarországon az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és hatályon kívül helyezte mindazokat a háború utáni törvényeket, amelyek a kollektív bűnösség elvét érvényesítették. Noha ezeknek a törvényeknek az alkalmazása ma már nyilvánvalóan nem merülhet fel, s nem is merült fel már az ötvenes évektől kezdve, az alkotmányellenesség kimondásának mindenekelőtt elvi jelentősége van. A gyakorlati következményei pedig: ez tette lehetővé, hogy a magyar törvényhozás az elűzött németséget is bevonja a kártalanítási törvény hatálya alá, és a Magyar Köztársaság elnöke 2006-ban bocsánatot kért a kitelepített németektől… Csehország a magyar kérdést a szlovákok ügyének tarja – ahogy már annak idején is a Szlovák Nemzeti Tanács hajtotta végre a dekrétumokat. Szlovákia azonban nem mutat készséget arra, hogy szembenézzen történelmével.” (vkm)