A múltat le kell zárni!

„Annak idején azzal a céllal indítottuk útjára ezt a rendezvénysorozatot, hogy – talán az utolsó pillanatban – összegyűjtsük az események átélőinek visszaemlékezéseit, valamint hogy közelebb hozzuk egymáshoz az erőszakkal szétszakított közösségeket – nyilatkozta lapunknak Nemes Andrásné, a KLT elnöke. – Az elmúlt években közel 100 önvallomást, visszaemlékezést sikerült lejegyeznünk és ennek is köszönhetően egyre árnyaltabb, tisztább képet kapunk a hatvan évvel ezelőtti történésekről.” A társaság már a kezdetekkor felvette a kapcsolatot a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetével, és Szarka László személyében azonnal segítőre, támogatóra találtak. A kiváló együttműködés eredménye az a kiadvány, amely a deportálások és kitelepítések 60. évfordulójára jelent meg, és amelyben a történészek tanulmányain kívül helyet kaptak az események átélőinek megrendítő vallomásai is.

Kérés Szili Katalinhoz

A jövőről szólva Nemes Andrásné elárulta: levelet intéznek Szili Katalinhoz, a Magyar Országgyűlés elnökéhez, amelyben a Csehszlovákiából a II. világháború után elűzött, jogfosztott százezer magyar ügyéről rendezendő parlamenti konferencia kezdeményezésére kérik fel őt. „Reméljük, kérésünket nem utasítja vissza, hiszen éppen a házelnökasszony indítványára november 16-ára hívtak öszsze konferenciát a II. világháború után Magyarországról elűzött, illetve kitelepített németek ügyéről – mondta. – Meggyőződésünk, hogy le kell végre zárni a múltat, amely a mai napig terheli szomszédainkkal való viszonyunkat. Ahogyan azt Zétényi Zsolt, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke, az idei rendezvényünk egyik védnöke és szónoka is megfogalmazta: vissza kell végre térni az ezeréves Szent István-i hagyományokhoz. A magyar mindig is befogadó nemzet volt, térségünkben csupán a 20. században volt másként, e század bűne a nemzetek kiközösítése, népcsoportok elűzése szülőföldjükről.”

Idén Gúta volt a díszvendég

A társaság természetesen tovább folytatja azt a kulturális missziót, amelyet a szétszakított közösségek egymáshoz közelítése érdekében kifejt. Éppen ezért a találkozóknak minden évben van felvidéki díszvendég települése, és meghívást kapnak azon magyarországi falvak, városok képviselői is, ahová az adott felvidéki településről a lakosságcsere során áttelepítették a családokat. Az idei díszvendég Gúta volt. A gútaiak gazdag programmal készültek: volt könyvbemutató, kiállítás a helybéli képzőművészek, a nyugdíjasklub tagjainak, valamint a Schola Privata Gutaiensis diákjainak munkáiból és színes kultúrműsor is. A kitelepítések és deportálások 60. évfordulójára jelent meg Angyal Béla: Gúta 1945–1949 című munkájának második kiadása (az első az 50. évfordulóra jelent meg). A könyvet Gáspár Tibor tanár e szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe: „Angyal Béla munkája a legjobb felvidéki helytörténeti kiadványok sorába tartozik. Hiteles forrásokra, megbízható visszaemlékezésekre támaszkodik, kerüli a túlzásokat, nem az érzelmek felkorbácsolására törekszik, hanem a valóságnak megfelelően számol be ártatlan, becsületes, szülőföldjüket és anyanyelvüket szerető magyar emberek üldözéséről, deportálásáról, kitelepítéséről.”

Az ifjúságot is bevonják az emlékezésbe

A szombati ünnepség során tartották annak az ifjúsági pályázatnak az eredményhirdetését, amelyet „A felvidéki kitelepítés és deportálás emlékezete családomban vagy lakóhelyemen” címmel hirdetett meg a KLT. A pályázatra közel 50 munka érkezett a Felvidékről és Magyarországról egyaránt. Amint Tóth Bertalanné fogalmazott, a KLT célja, hogy a fiatal generációk is megismerjék a hatvan évvel ezelőtti történéseket és személyes sorsokon keresztül értsék meg a politikai döntéseknek az egyének, közösségek életét befolyásoló hatását. Első díjat kapott a tardoskeddi Balogh Tamás, az udvardi Salgó Gabriella, a bodrogszerdahelyi Bodnár Eszter, a párkányi Csicsay Áron, az ekecsi Kéri Nikoletta, az ebedi Vatascsin Erika, a budapesti Zsuppán Klaudia, a mezőberényi Kiss Éva és a pápai Bors Dávid.

A 12 ezer lelkes Gútáról 1947 januárjában és februárjában 5 transzporttal összesen 1767 személyt deportáltak Csehországba. A lakosságcsere során kitelepítettek száma megközelítette a kétezret. A gútaiakat elsősorban Mezőberénybe, Medgyesegyházára és Pitvarosra vitték. Ez utóbbi korábban evangélikus sváb község volt, helyükre vitték a gútaiakat. Mivel katolikus templom nem volt a községben, maguknak kellett építeniük. A település jelenlegi lakosainak többsége a kitelepített gútaiak leszármazottja. (vkm)