A homokzsáktorlaszok, a habszivacs szigetelések még maradnak

Prágában kizárólag csónakkal lehet bejutni a Těšnov utcában lévő Merkur Szálloda főbejáratán. Úgy is csak a fejet lehúzva, és csak egyetlen tűzoltóosztagnak. Ha a recepciós valami megmagyarázhatatlan oknál fogva a helyén maradt volna, igen magas növésűnek kellene lennie ahhoz, hogy köszönhessen a csónakosoknak. A szállodában ugyanis embermagasságban áll a víz. Pedig a Köztársaság térhez közel eső Těšnov utca – elvileg – több száz méterre van a Moldva folyótól.

Egy éjszaka eredménye, hogy ez a gyakorlatban már nem így van. Kedden 3100 köbméter/másodperces vízáradatról, 112 éves rekordról és a szokásosnál négy méterrel magasabb vízszintről beszéltek a cseh fővárosban. Másnap délben már 4500 köbméter/másodpercre, 500 éves – a Károly hídnak az 1872-es, illetve az 1890-es árvíz idején készült és a sajtóban most újra bemutatott képeit szinte elbagatellizáló – rekordra, hat méterrel magasabb vízszintre változtak ezek az adatok. A prágai belvárosban egyre kiterjedtebbé vált a közvetlen árvízveszélynek kitett övezet, amelyet a rendőrség kordonnal zárt le minden civil elől, a sajtót is ide értve. Ezeken a részeken parkolni sem lehet, az ott hagyott autókat elvontatják. Egy-egy gyalogos ottlakót engednek csak vissza, még egy meleg pulóverért vagy éppen a lakásban maradt hörcsög megmentésére. Az árvíz terjedése miatt nőtt az evakuáltak több tízezres tábora, részben amiatt is, hogy a felszólítás ellenére otthonmaradtaknak is tiszteletet parancsolóbban hangzik az immár 500 éves rekord, mint a 112 éves.

– Reggel öt órakor szólalt meg a sziréna. A házba rendőrök jöttek és lakása elhagyására szólítottak fel mindenkit – mondja Jana K. A középkorú, elmondása szerint beteg asszonnyal ezért már nem a Párizs utcában, hanem alkalmi szállásán, egy, a Vencel tér melletti általános iskolában beszélgetünk. Az 5/A osztály tantermében tizennyolcad magával töltheti el az éjszakát. Férfiak és nők, fiatalok és idősek, egészségesek és betegek közös hálóterme ez – társaságuk egy fehér macskával is kiegészül. (Feltételezhető, hogy elsősorban a magányosokat hozták ide. Sokan nyilván inkább rokonaikat választották.) Havel köztársasági elnök mindenesetre optimistán tekint le a falról a menedékhely lakóira, akik meleg ételt, ivóvizet, takarót kaptak ott jártunkkor a segélyezőktől. John Sparrow, a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold részéről mindenesetre mindenkit igyekszik megnyugtatni a televízióban, hogy a humanitárius ellátást ellenőrzésük alatt tartják – ha már a Moldvát nem tudják.

J. F. mindenesetre másképp látja ezt. Az idősebb amerikai turistát szemmel láthatóan megdöbbentette az az eljárás, ahogy a rendőrök tegnap korán reggel kitessékelték szállodai szobájából.

– Sehol sem láttam a Vöröskereszt vagy más segélyszervezet munkatársait. Csak hajtottak ki bennünket a lányommal, s ide hoztak, a Vodičková utcába. Itt viszont már éppen készültek kirakni a külföldieket azzal, hogy – mint mondták – kell a hely a cseheknek is. El akartak vinni egy távoli szállodába, ahol újra kellett volna a lakhatásért fizetnünk. Ez szerintem jogellenes, ezért ragaszkodtunk hozzá, hogy itt maradhassunk. Legfeljebb utálnak – panaszkodik J. F., aki bővebbet nem hajlandó magáról elárulni, és kéri, hogy a fotózást is mellőzzük. Abban reménykedik, hogy megáll az áradás, és végre elmehet városnézésre.

Ritkán kerül egymilliós európai főváros olyan helyzetbe, hogy az élete megbénul vagy egyetlen probléma elhárítására szorítkozik. A prágai belvárosra márpedig ez volt a jellemző az elmúlt napokban. Zárva volt a legtöbb üzlet, iroda, nem járt a metró, az A, B, C vonal nagy (főleg belvárosi) részén. A Florenc buszpályaudvar víz alatt volt. Sokan későn vagy egyáltalán nem jutottak el a munkahelyükre, az evakuáltakat kifejezetten kérték, hogy ne is menjenek. Egyes kerületekben részben vagy teljes egészében szünetelt az áram-, az ivóvíz- és a gázszolgáltatás. A teljesen kiürített lakóövezetekben csak az áramkimaradás miatt „megbolondult” riasztók vijjogását lehetett hallani. A prágaiak nem érték be a tévéadás figyelemmel kísérésével, és a még le nem zárt folyóparti környéket rótták: az 500 éves rekord az 500 éves rekord.

Megállt a Moldva áradása, becslések szerint 780 centiméternél tetőzött a vízszint. Prága fellélegezhetett, a Károly híd is megmenekült az alámerüléstől. A homokzsáktorlaszok és a habszivacs szigetelések egyelőre maradnak, csakúgy, mint a több milliárd koronára becsült kár. (A történelmi városrészben számos műemlékből szivattyúzni kellett a vizet.) Az evakuálások – az Óváros, Jozefov, valamint Holešovice városrészek után – ezért nem folytatódnak tovább. A krízisvonalak mindenesetre tovább élnek.

A fővárosiak abban reménykednek, hogy a víz már nem követel újabb halálos áldozatot. Idővel pedig a Moldvára is úgy emlékeznek majd vissza, ahogy az Smetana Hazám című szvitjében megkomponálta.