A Hakszer név kötelez

Húsvéthétfőn kezdődött. Hakszer Sándorban ismét feltámadt a birkózószellem, mikor néhány barát arra kérte, tartson erőnléti edzéseket Jókán. „Arra is megkértek, hogy mutassak néhány önvédelmi fogást. Mivel kissrác koromban birkóztam, előbb a DAC-ban, majd a pozsonyi Dunajplavbában, ezért néhány birkózótechnikát mutattam nekik” – idézi fel a kezdeteket a jókai birkózás mindenese, aki egy személyben edző, gyúró, menedzser. A sportág úgy megtetszett a résztvevőknek, hogy egy csapásra birkózni akartak: „Úgy éreztem, a név kötelez, mivel nagybátyám, Hakszer Tibor már harminc éve edzősködik Dunaszerdahelyen, ezért elvállaltam a felkérést, bár egy ideje, a katonaság óta nem birkóztam.”

Vagány kissrácok

Eleinte csak a felnőttek jártak tréningre, de csakhamar a kissrácok is rákaptak a birkózás ízére. „A falusi gyerekben még benne van a vagányság. A múltkor is láttam, hogy az út szélén verekedtek, birkóztak, szóval ez a sport pont nekik való. Szeretnénk az iskolákban is toborozni, mivel az utánpótlással gondok lehetnek, kevés a hét–nyolcéves srác. Tizenöt évesen pedig már nehéz beleverni valakibe a technikát” – magyarázza a tapasztalt birkózó.

Jókán egy edzésen általában tizennyolcan jelennek meg, de előfordult már, hogy huszonöt volt a létszám. Saját klub alapításán mégsem gondolkodik Hakszer Sándor. „Dunaszerdahelyi színekben versenyzünk, ahol szívesen látnak minket, hisz mi is hozunk eredményeket. Igaz, ők semmivel nem tudnak támogatni, de a jókai önkormányzat, vállalkozók, szülők bebiztosítják, hogy legyen sportfelszerelésünk, és el tudjunk menni a versenyekre. A szövetségtől nem önálló klub lévén nem kapunk támogatást, de nem érné meg nekünk a szétválás – rengeteg pénzbe kerülne, és csak az eredménylisták végén kullognánk.”

Példás küzdőszellem

Mindez persze nem azt jelenti, hogy Jókán ne lennének tehetséges birkózók, akik bárkivel felvehetik a versenyt. „Mindig meglep, mekkora lelkesedéssel, milyen keményen harcolnak a fiúk a versenyeken. Meg akarják mutatni, hogy egy faluból érkezve is egyenrangú ellenfelek lehetnek, hajtanak, iparkodnak, még jobban, mint az edzésen” – dicséri tanítványai példás hozzáállását Hakszer Sándor.

Ennek is köszönhető, hogy Jóka már országos birkózóbajnokkal is dicsekedhet. Edzője büszkén meséli: „Sichta Tamás országos bajnok lett kötöttfogásban a fiatalabb diákok között. Óriási, kiemelkedő eredmény ez a jókai birkózás számára. Jó eredményeket hoz Ravasz Richárd és Pavol Mráz is, és mindenképp meg kell említenem László Jenőt, aki sokat segít, foglalkozik a kicsikkel, levezeti az edzést, ha valamiért nem tudok ott lenni, és emellett még a versenyeken is jól szerepel.”

Hakszer Sándor társadalmi munkában végzi a jókai birkózók felkészítését, s bár rendkívül előnyös ajánlattal csábították Somorjára, maradt. Szavai patetikusnak tűnhetnek, de őszinték: „Mindenem itt van Jókán, a munkám, a családom, a barátaim. Minek mennék el? Szeretnék minél több kemény srácot, jó birkózót nevelni, hogy még sok országos bajnok kerüljön ki a kezem alól.”