Vladimír Domčának jó a természete, mindig fel van dobva…

Míg Dominika ügyes-bajos dolgait intézi, az edző megbeszéli a legfontosabb dolgokat a szülőkkel. A 32 éves Vladimír Pláteník, aki nemrégiben még maga is aktív játékos volt, 2000-ben fejezte be pályafutását, tavaly február óta irányítja a második legjobb szlovákiai játékos felkészülését.

Mindketten az út elején járnak – Dominika játékosként, mestere edzőként. A tapasztalat ugyan hiányozhat, viszont annál nagyobb a motiváció.

Igyekszem belebújni a tanítványom bőrébe, s úgy vettem észre, hogy ez eddig segítségemre van. Apai örökség, hogy jó szemem van a mozgást illetően, tudom, mi kell a teniszben, rálátok a hibákra, a legapróbbakra is. Ennek bizonyítéka, hogy Nagyová, Cervanová, Cibulková az én vezetésemmel érte el a legjobb helyezést, s a fiatalok, Czafíková és Kachlíková is visszakerült az első kétszázba.

Dominikát úgy jellemzik, hogy harcias, szívós leányzó, de van egy hátránya – a kis termete.

Amikor az első tornákra elmentünk tavaly az év elején, folyton azt hallottam a szakemberektől, hogy alacsony, s emiatt behatárolt. Aztán egy idő után rájöttem, olyan dinamit van a kezében és a lábában, ami kevés társának. Még nem volt kidolgozott játékterve sem, világos volt számomra, hogy ha kifinomítjuk az egyes ütéseket, – főleg a röptéi és a második adogatása volt gyengébb –, kidolgozunk egy jó taktikát, ő maga is elhiszi, hogy egyenrangú ellenfele lehet a legjobbaknak. Önbizalom terén sokat segített neki a Fed Cup: tavaly a csehek elleni mérkőzésen megszorongatta az első tízben lévő Vaidišovát, aztán nyáron az akkor harmadik szerb Jankovics csak három és fél órás csata után tudta legyőzni.

Már előtte is olyan benyomást keltett, hogy önbizalomban nem szenved hiányt.

Domčának jó a természete, mindig fel van dobva…

Happy gengszter, mondogatja egy híres edző, aki szerint pontosan ez a típus kell a teniszhez.

A szülők nagyon jó feltételeket teremtettek neki, mindig azon voltak, hogy jó edzők irányítsák, ami pedig anyagilag igényes. Dominikának nagy szerencséje van, hogy a család támogatni tudta. A szülei jól nevelték, szigorúak voltak vele. Kellőképpen motivált; látja, ha szorgalmas, az eredmények sem maradnak el, ezért nem kell hajtani, keményen edz magától is.

Még szerencse, kettejük között csak jó tíz év a korkülönbség.

Ennek megvan az az előnye, hogy edzőpartnerként még mindig jobb színvonalon játszom, mint ő, mellettem csak javulhat a játéka. A másik előny, hogy a gondolkodásban is közelebb állok hozzá, mint az idősebb trénerek, korosztályának problémái nekem sem idegenek, és sok mindenben hasonló az ízlésünk is – zenében, a filmek, szórakozás terén. Szórakozni is kell, de csak azután, ha elvégeztük a munkát. Milyen Dominika valójában?

Néha még bohó, gyerekes, de inkább legyen feldobott és boldog, mint ráunt. Találkoztam néhány olyan lánnyal, akinek egy idő után megy az idegeire az állandó körforgás, a tornák egymásutánja. Dominikát néha fékeznem kell, mert a felnőtté válás nála sem egyszerű. (uk)