Vajkrém és bontott csirke

Néhány évvel ezelőtt megjelent boltjainkban egy tejtermékfajta, amelynek fő alkotóeleme a vaj és a sajt. Általában kenyérre vagy péksüteményre kenve fogyasztják: a cseh és a szlovák neve is ezt a tényt akarja kifejezni; pomazánkové máslo, nátierkové maslo. Akármelyiket fordítjuk le szó szerint, az eredmény ez: kenővaj. Magyarországon hiába érdeklődtem annak idején, mi is a neve ennek a tejterméknek, mert ott ez akkor nem volt. Nemrég azonban már felfedeztem az élelmiszerboltokban; dobozán ott volt a magyar neve is: vajkrém. A magyar nyelv tehát egy kicsit más szempontból nevezte meg a terméket, mint a cseh vagy a szlovák: nem vajfajtát látott benne, amelyet valamire kenve fogyasztanak, hanem vajszerű krémet. De mint tudjuk, a krémet is kenni szokás, tehát mind a két megnevezési forma jó, csak természetesen mindegyik a maga helyén. Hogy a szlovákban sem idegen ez a szemléletmód, bizonyítja, hogy az egyik tejfeldolgozó üzem termékének dobozán a nátierkové maslo mellett megtalálható ez a kifejezés is: maslová nátierka. Mivel a nátierka a natierať („ken”) igéből képzett főnév, némelyek a ken igéből képzett főnévvel: a kenőccsel próbálják lefordítani. A maslová nátierka azonban inkább vajkrémnek fordítható, mintsem vajkenőcsnek, mert kenőcsnek a kenésre használatos kozmetikai és gyógyszereket, valamint a szerkezetek mozgó alkatrészeit síkosabbá tevő anyagokat nevezzük, a kenhető élelmiszert nem. Ezután ha erről az árucikkről lesz szó akár mindennapi társalgásunkban, akár a szakma vagy a sajtó nyelvében, nevezzük bátran vajkrémnek.

Az élelmiszernél maradva, megemlítjük, hogy a hús- vagy élelmiszerboltokban kapható csirkét, kacsát, vagyis baromfit sem igen szoktuk nevén nevezni, legalábbis nem a magyar nevén. Ezek között általában két fajtát szoktunk megkülönböztetni; egyiknek a neve ez: fagyasztott baromfi, a másiké: friss baromfi. Ezzel csupán a tartósítás módja alapján neveztük meg ezt a húsárut. Márpedig a baromfit mint árucikket először más, fontosabb szempont alapján osztályozhatjuk aszerint, hogy milyen formában kerül a vevőhöz: élve, levágva és megkopasztva, avagy a hasznavehetetlen belső szerveitől is megtisztítva. Az élve piacra kerülő baromfinak – mint tudjuk is – élő baromfi a neve; a levágottnak és tollaitól megtisztítottnak vágott baromfi. De hogy hívják a harmadik formában árusítottat? Ezt bizony kevesen tudják nálunk. A csomagolókartonjukon található szlovák felirat szerint pitvané kurča, pitvaná kačica stb. Csakhogy mi még ennek alapján sem merjük boncolt csirkének vagy boncolt kacsának nevezni a csomag tartalmát, mert tudjuk, hogy a boncol ige – amely általános megfelelője a szlovák pitvať-nak – nem illik az árusítandó baromfival végzett műveletre. A boncol ugyanis a testnek tudományos vizsgálódás céljából való részekre darabolását jelenti. Az eladandó baromfi esetében pedig valójában másról van szó; csupán felbontásról és kibelezésről. A magyar nyelvben ennek a baromfinak bontott csirke, bontott kacsa stb. a neve. A magyarban ugyanis a bont ige jelentése illik rá a baromfival végzett említett műveletre. A magyar nyelv értelmező szótára szerint egyik jelentése, illetve jelentésárnyalata ez: „(leölt és megtisztított állatot) felmetszve, felnyitva belső részeit egymás után kiszedi.” Ezek a példák szerepelnek a szótárban: csirkét bont, disznót bont, halat bont, őzet bont. Jakab István: Nyelvi vétségek és kétségek, Madách, 1987