Több százan skandálták Krúbi szövegeit Pozsonyban, az itteni rajongóktól is elbúcsúzott

Krúbi az idei fesztiválszezont követően visszavonul egy időre, hogy megeméssze az eddigi pörgést, és elkezdjen dolgozni új albumán. (Ugyanakkor azt is közölte, hogy Mirror Glimpse projekt koncertjei folytatódnak, vagyis a pihenőévben is színpadra lép itt-ott – ezt a fanatikus rajongók már tudják, úgyhogy csak a rend kedvéért említem).

Rugaszkodjunk el a fanatikus rajongók témakörétől, mert maga Krúbi is irtóra rühelli a státuszt, amelyet mára sikerült kivívnia. 

Pontosabban: egyáltalán nem tartja magától érthetődőnek a gyakorlatilag önerőből, a rádiók segítsége nélkül elért sikert. 

Mi tagadás, nehéz lehetett megemészteni, hogy amit anno a haverok szórakoztatására tett ki a netre, azt nem sokkal később több ezren skandálták a koncertjein. Krúbi meg is írta ezt a dilemmát egyik számában, amiért utólag is tiszteletet érdemel. 

Engem személy szerint nagy örömmel tölt el, hogy ez a Horváth Krisztián néven született, háromszoros Fonogram-díjas rapper a szlovákiai magyar közegben is mindent visz. (Bár a leghűségesebb követők azt is láthatták, hogyan ajándékozta oda a Budapest Parkban egy rajongónak a frissen elnyert Fonogram-díját.) 

Krúbi legalább hat éve a szlovákiai magyar közegben is berúgta az ajtót őszinte, arculcsapós, ironikus és egyben vérkomoly szövegeivel, valamint akutálpolitikai, közérzeti és önterápiás lírájával. Szerintem ő korunk abszurditásainak leghitelesebb énekmondója – ha úgy tetszik, a modern Tinódi Lantos Sebestyén, aki elődjénél sokkal jobb rímekkel operál. 

Több, mint egy éve dolgozom a negyedik albumomon. Úgy érzem, hogy ez toronymagasan a legkiforrottabb, legizgalmasabb alkotásom, és szeretnék magamnak időt hagyni az album befejezéséhez, és az új albumot követő koncertek előkészítéséhez

– írta nemrég közösségi oldalán. A hosszabb szünet előtt még beiktatott egy turnét a külföldi magyarok kielégítésére, amelynek egyik állomása Pozsony volt. 

A helyszínről annyit mindenképp érdemes tudni, hogy az utóbbi hat év folyamán háromszor nyerte el Szlovákia legjobb klubjának titulusát. A döntnökök nyilván elsősorban a zenei programot pontozták, nem nyitottak be a Trainspotting-skálán előkelő helyezést elérő vécékbe, és a büfé szürreális árait sem vizsgálták tüzetesebben. 

III. Krúbit az előző két Sziget fesztiválos koncertjei alapján volt szerencsém pontozni. Pozsonyban ezekhez képest minimál személyzettel, díszletek nélkül, két vokalista lánnyal és egy DJ-vel lépett fel. A helyszínen nyolcszázan ordították vele együtt a dalszövegeket. 

Krúbi zenei arzenálja ez alatt a pár év alatt is látványosan fejlődött. Több volt a teli tüdőből való éneklés, ordítozás, a már-már metálos hangzás, illetve azok az akusztikus „őszinteségi rohamok“ amelyek egyben önironikus fricskáknak is tekinthetőek. Az újabb számok zeneileg is változatosabbak, sokszínűbbek. 

Az eredetileg trágárnak tekintett sorok pedig fokozatosan váltak komoly segélykiáltássá, vagy épp aktuális társadalomkritikává. 

Ennél őszintébb hitvallást kevés magyar előadónál tapasztaltam az elmúlt pár év folyamán. És az eddigiek tükrében abszolút megértem, miért tart hosszabb szünetet Krúbi, a huszonévesek legnagyobb rapsztárja, aki egyébként abban az évben született, amikor én először vettem részt a Sziget fesztiválon.

Köszönet a JAIK-nak, a pozsonyi magyar egyetemisták klubjának a koncert megszervezéért, amelyen vélhetően én voltam az egyik legidősebb csápoló, de 8-10 hasonló korú ismerőssel is találkoztam – úgyhogy nincs minden veszve.