Túlbuzgó orvosok áldozata lett?

Azt az elméletet, amelynek értelmében a száműzött francia császárt megmérgezték volna, már 2002-ben tudományos érvekkel cáfolták meg a Science et vie című francia folyóirat hasábjain. Az erre vonatkozó tanulmány szerzői öszszehasonlították azokat a hajszálakat, amelyeket Napóleon halála előtt vágtak le fejéről, azokkal, amelyeket halála után tettek el az utókornak. Kiderítették, hogy a császári hajszálakon talált arzénnyomok külső eredetűek, tehát például a tapéta ragasztójából származnak, vagy lőfegyverek használatakor keletkeztek, de nem eredhettek elfogyasztott méregtől.

A New Scientist című brit tudományos folyóirat ma forgalomba kerülő száma az archív feljegyzések tanulmányozásán alapuló új cikket közöl, amelyből az AFP ismertetett előzetesen részleteket: ezekből arra lehet következtetni, hogy a császár éppenséggel orvosai túlbuzgalmának válhatott áldozatává a Szent Ilona szigetén töltött száműzetésben.

Steven Karch San Franciscó-i törvényszéki orvosprofesszor szerint egyszerűen orvosi műhiba történt. Napóleon doktorai ugyanis úgynevezett farkasfecskendőkkel minden nap káliumsó-antimon keveréket, a korban divatos erős hánytatót juttattak betegük szervezetébe, hogy enyhítsenek gyomorfájdalmain. Ez a rendszeres kezelés sóhiányt idézett elő, ami viszont a szívműködésben vezetett zavarra. A császárnál súlyos szívkamrai ritmuszavar lépett fel – ezt az orvosok francia szakkifejezéssel „torsade de pointe”-nak nevezik –, ez pedig végül az agy vérellátásában okozhatott végzetes kihagyást.

A kegyelemdöfést a tanulmány szerint egy 600 milligramm higanyklorid alkalmazásával végrehajtott purgálás okozhatta – ez a rendes adag ötszöröse volt. Ez a test sótartalmának hirtelen zuhanását válthatta ki, aminek következtében két nappal később beállt a halál. (mti)