Merlin nem varázsló volt

Merlin, a kelta legendák és az Arthur-mondakör nagy varázslója valós személy volt: igaz nem mágus, hanem egy harcias törzs királya, aki Anglia északi részén élt és a VI. században jelentős győzelmet aratott a földjére betörő ír hódítók felett. Erre az eredményre jutott majd harmincévi kutatómunka után John Matthews, Arthur király legendájának egyik legismertebb brit szakértője. A varázsló alakja már a középkortól kezdve élénk viták tárgya volt: főleg arra próbáltak választ adni, hogy kitalált figura, mítoszok hőse, vagy valós, történelmi személy volt-e. Abban az időben az a nézet volt a legelterjedtebb, hogy Merlin földi anyától és démonapától származik. Merlin Arthur király, valamint a legendás uralkodó édesapja, Uther Pendragon tanácsadója és gyóntatója volt a legendák szerint. Pendragon az ő tanácsára hozta létre a kerek asztal lovagjainak rendjét, s ugyancsak ő volt, aki az Excalibur próbájával bizonyította: Arthur jogosult a brit trónra, mert ő az egyetlen, aki képes kihúzni a sziklából az oda leszúrt nevezetes kardot.

John Matthews évtizedeken át tanulmányozta az ősi kelta regéket, írásos emlékeket. Végül arra a következtetésre jutott, hogy Merlin – vagy miként korábban nevezték Myrddin – a VI. században élt, a mai Skócia területén honos Picts nevű törzs vezetője volt. Harcosai az ő vezetésével arattak fényes győzelmet a betolakodó ír hódítók felett 573-ban, az arderydi csatában. A véres ütközetben azonban családjának több tagja is életét vesztette. Emiatt elméje elborult, hátralévő éveiben remeteként kóborolt a Skócia és Anglia határát borító Celyddon erdejében. Többször látták, hogy az erdő vadállataival beszélt. Lassan regék, legendák születtek róla, s végül átlényegült Merlin varázslóvá. Ez az átalakulás feltehetően az első évezred vége felé történt, amikor elkezdték összegyűjteni és írásba foglalni az Arthur király életéről szóló történeteket. Myddrin neve is felbukkant, s végül ő a királyi család mágikus erővel bíró tanácsadójaként illeszkedett a történetbe.