Az első film a Ponyvaregény volt. Megosztotta a közönséget. Aki érti a filmet, az tudta, hogy valami új született, egy új rendező, aki képes volt élettel megtölteni az egykori nagyok örökségét, és új mozit csinálni belőle, mellyel műfajt teremtett. Aki nem értett hozzá, csak nézett.
Tarantino: Jackie Brown
„A harmadik videózó MELANIE RALSTON. Ő lakik ebben a lakásban. Melanie 33 éves, napbarnított, szöszi kaliforniai strandnyuszi. Az a fajta, akiket olyan régi, 70-es évekbeli Crown-International filmekben látni, mint a Pom Pom lányok, a Malibu Beach, és a Strandcsajok, csakhogy Melanie annyi idős, amennyi a filmbéli csajok sohasem lesznek. Szokásos Melanie-egyenruhája van rajta, rojtos Levi’s nyesett sort, és egy rojtos top. Melanie eddig meg tudott élni abból, hogy sütette magát a napon, és mindig megtalálta azt a nagyvonalú, gazdag pasit, aki ezer örömmel fizette a lakbérét és rendezte számláit. Virágkorában (huszonkettő) japán gyárosok, filmproducerek és közel-keleti üzletemberek tartották ki őt, mégpedig olyan helyeken, mint a Bahamák, Acapulco avagy a Virgin-szigetek.”
Sablonos, mégis életteli jellemzés – ez a megfoghatatlanság oka. Melanie szinte nem is személy, nem is individuum, mintha csak bábja lenne ennek a szatírának. Azután mégis cselekményalakító szereplővé lép elő. Megfoghatatlan átmenet. Jackie Brown az egyetlen alak, akinek valódi mélysége van, és akiről a kezdettől úgy beszél a szerző, mint akitől várhatunk valamit, akinek átfogó és átgondolt tervei vannak, aki maga alakítja a sorsát. Vannak rokonszenves és kevésbé röhejes szereplők más alkotásaiban is. Például a bokszoló akit a Bruce Willis játszik a Ponyvaregényben. Az szinte alig gúnyos szerep, már-már komolyan vennénk. Azután persze mégsem – kiderül, hogy olyan embert látunk magunk előtt, aki az életben is filmszerepet játszik, és végképp, és visszavonhatatlanul nevetséges lesz. Jackie Brown azonban nem ilyen – sokkal visszafogottabb, sokkal jobban megírt szerep. Ez pedig szokatlan – ő az első igazi hős Tarantino egész eddigi életművében –, és Jackie Brown sikeres. Övé a pénz.
De tényleg röviden a story, hogyha valaki nem látta volna a filmet. Szóval itt ez a Jackie Brown, negyvenes évei közepén járó stewardess, akinek már csak néhány éve van hátra a repülésből. Utána mehet, amerre lát, biztosítása megszűnik (szép amerikai szokás!), éhezni és nyomorogni fog, feltehetőleg. Ezzel szemben itt a lehetőség, egy kis drogcsempészet. Ő azonban kevésnek tartja azt az összeget, amelyet ebből neki szánnak, hát megkeveri a fejeket, összegubancolja a szálakat, míg szinte mindenki áldozatául esik a hajszának, kivéve őt. Szóval nagy kaland, és boldog nyugdíjas évek – ez a kulcsszó. (he)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.