Sikeres amerikai puccs volt a Watergate-ügy

Len Colodny és Robert Gettlin 1990-ben megjelent Silent Coup (Csendes puccs) című könyvében arra a következtetésre jut, hogy Amerikában egyszer lehetett sikeres puccsot végrehajtani, és ez a puccs Nixon lemondatása volt. A rendkívül jól dokumentált munka nem konstruál nagyszabású összeesküvés-elméletet. Miként Roger Morris történész, egy sokat dicsért Nixon-életrajz szerzője fogalmaz: a szerzőpáros egy amerikai államcsínyt ír le, amelyet nem tankok vittek sikerre, hanem ,,a könnyelmű dőreség és a számító alattomosság, a kereskedelmi számítás és a public relations, az intézmények manipulálása és ugyanezeknek ebbe való gyáva beletörődése, a hideg szándék és egy jó adag vigyázatlanság”. Sem Colodny és Gettlin, sem pedig a többi, a Watergate-et árnyaltabban látó történész (többek között Jim Hougan, Jonathan Aitken és Roger Morris) célja nem az, hogy Nixont rehabilitálja. Nixon valóban rendkívül erőszakos, erkölcsi, jogi és alkotmányos korlátokat semmibe vevő politikus volt, aki sok mindent elkövetett abból, amivel a Watergate-ügyben vádolták, és még több mindent vett fontolóra, majd vetett el – nem morális vagy jogi aggályok miatt, hanem mert nem tartotta őket kivitelezhetőnek. De nem követett el mindent, amivel vádolták, nem ördögi, hanem ellentmondásos figura volt, és főleg nem angyalok ellen harcolt korábban sohasem hallott nemtelen eszközökkel. (i-t)