Nixon, a legliberálisabb republikánus elnök

Richard Milhous Nixon (1913-1994) politikusi arcélét a pályafutása elején határozott kommunistaellenességgel párosuló republikánus konzervativizmus jellemezte. Jogi tanulmányait követően 1937-től ügyvédként praktizált. A második világháború idején az amerikai haditengerészet tisztjeként harcolt. Karrierje igazából a világháború utáni években kezdődött, amikor az elmélyülő amerikai–szovjet hatalmi szembenállás, az egyre fokozódó hidegháború időszakában antikommunista nézetei hirdetésével felhívta magára a közvélemény figyelmét. Nixon 1947-től 1951-ig a Republikánus Párt kongresszusi képviselője, majd 1951 és 1953 között szenátora. Az ötvenes évek első felét az Egyesült Államokban a McCarthy-féle, már-már rögeszmés kommunistaellenes hajtóvadászat jellemzi, s ez az időszak tovább lendít az ifjú politikus népszerűségén. Akkor aratja a legnagyobb babérokat, amikor az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság tagjaként leleplezi Alger Hiss kormányhivatalnokot, aki a kommunistáknak kémkedik. Nixont valójában mégis D. D. Eisenhower amerikai elnök emeli országos jelentőségű politikussá, amikor 1953-ban megteszi a helyettesévé. Ezt a hivatalt 1961-ig látja el, s közben fokozatosan az amerikai kormányzat egyik legtekintélyesebb korabeli külpolitika szakértőjévé válik.

Népszerű politikusokból azonban nincs hiány az USA-ban, ezért az 1960. évi elnökválasztáson Nixon – ha minimális különbséggel is – vereséget szenved J. F. Kennedytől. A sikertelenséget 1962-ben újabb kudarc követi, mert Nixon a kaliforniai kormányzóválasztáson is alulmarad. Úgy tűnik, derékba tört az eddig felfelé ívelő pálya, s mintha ezt maga Nixon is tudatosítaná, hiszen évekre visszavonul az aktív politizálástól.

Az 1968-as országos megmozdulások idején lép újra porondra: a diáklázadások, a vietnami beavatkozással szembeni és a kispolgári társadalom kötelmei elleni ifjúsági dac idején a régi értékek és a stabil kormányzat híveként nyeri meg a novemberi elnökválasztást. Röviddel a Watergate-botrány kipattanása után 1972-ben nagy többséggel újraválasztják. Ezekben az években érdemli ki „a 20. század legliberálisabb republikánus elnöke” címet. Az Egyesült Államok 37. elnöke 81 évesen, 1994-ben hunyt el. (kor)