Ősi festmények Guatemalában

Washington. Az eddigi legrégibb és kitűnő állapotban megőrzött, legalább az időszámításunk előtti első századból való maja falfestményeket tártak fel Guatemalában, és ez lehetővé teszi a térség prekolumbiánus kultúrájának jobb megértését. Ezt William Saturno, a New Hampshire Egyetem professzora, a harvardi régészeti múzeum szakértője, a kutatási program igazgatója jelentette be Washingtonban.

A 9 méter hosszú, 1 méter magas freskó a San Bartolo térségében nemrég feltárt piramis egyik belső kamrájának nyugati falán látható. A régészek a közelben megtalálták az eddigi legrégibb maja sírt is, amely i. e. 150-ből való. A falfestményen a színek olyan élénkek, mintha tegnap készült volna – mondta Saturno. A korábban feltárt maja freskók jóval kopottabbak voltak, vagy darabokra töredeztek. A nyugati civilizációból vett hasonlattal a tudós azzal érzékeltette a felfedezés jelentőségét, mintha a jövő archeológusai, akik addig csak a modern művészet korának alkotásait ismerték, egy napon megismernék Michelangelo és Leonardo de Vinci képeit.

A freskó megváltoztatja a prekolumbiánus civilizáció kezdeteiről alkotott felfogást, a világrend teremtését mutatja be a Kukoricaisten négy fiának istenségalakjaiban. Ezek a vizet, a földet, a levegőt jelképezik, valamint a keleti paradicsomot, ahol a nap naponta felkel.

A San Bartolo-i freskó képei arról tanúskodnak, hogy az ősi maják már jóval a civilizációjuk klasszikus fénykorának tekintett 7. század előtt igen elegáns és bonyolult művek létrehozására voltak képesek. Egyes, ott található motívumok viszont – például az isteneknek ajánlott áldozatok – hasonlítanak a másfél ezer későbbi maja leletre.

Az 1,6 kilométerrel távolabb, a guatemalai Monica Pellecer Alecio által vezetett régészcsoport által feltárt sírban feltehetően ősi maja királyokat földeltek el. Erről tanúskodnak az ott talált kerámiaedények és egy jádelemezt viselő ember csontjai.