Ha azt az evidenciát vesszük alapul, hogy a hosszú életnek egyetlen titka van: nem szabad fiatalon meghalni, akkor a hosszú házasság titka az, hogy nem válunk el. Egyszerűnek tűnik, főleg, ha belegondolunk, milyen bonyolult és mennyi viharral, veszekedéssel, gonddal-bajjal jár egy válás. Nem az átlagpolgárok számára.
Ha azt az evidenciát vesszük alapul, hogy a hosszú életnek egyetlen titka van: nem szabad fiatalon meghalni, akkor a hosszú házasság titka az, hogy nem válunk el. Egyszerűnek tűnik, főleg, ha belegondolunk, milyen bonyolult és mennyi viharral, veszekedéssel, gonddal-bajjal jár egy válás. Nem az átlagpolgárok számára. Nekik könnyű. Beadják a válókeresetet, a férj tudomásul veszi, hogy a gyerekek az anyjuknál maradnak, a lakás is az övék, csak először még egy kicsit együtt élnek, mert senkinek az ölébe nem pottyan még egy négyszer négyes garzon sem, aztán valami isteni közbelépésre akad egy beköltözhető zug, esetleg egy szabad hölgy, aki úgy gondolja, majd ő megmutatja, hogy együtt lehet élni ezzel az alakkal, aki bár gyerektartást fizet, örökösen összehasonlítgat, de nem olyan rossz, ahogy azt a volt felesége, az a vén hárpia gondolja, kitárja ölelő és életmentő karját, s kezdődik az élet a kezdetben boldogság szigetének remélt lakásban. A szegényebb réteget ne elemezgessük, annak talán még arra se futja, hogy beadja a válókeresetet, nem még arra, hogy ügyvédet fogadjon, aki megnyeri számára a pert, és neki ítéltet mindent. Mit is? A rozoga bútort? A félelemben növekedő, ideges, tízéves korában még bepisilő gyerekeket? Az adósságot? Sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben vannak a tehetősebbek. Akiknek legalább tyúklábon forgó palotájuk van, jövedelmező vállalkozásuk, akik ahhoz szoktak, hogy a hétvégét ha kaszinóban nem is, legalább golfpályán vagy búvárkodással töltik. A házasságkötés előtt még nem írtak alá házassági szerződést (ki látott már ilyet nálunk, meg olyan szép pár, a férj a tenyerén hordta asszonyát, a nő a tenyeréből etette az urát), s milyen kínos a bíróság előtt azon perlekedni, melyik téglát ki vette, ki szerezte a sok rőf kolbászt a kerítéshez. Hogy ennék meg a kutyák!
Tehát, nem válni talán egyszerűbb, mint válni. Hogyan is? Van például tolerancia. De mettől meddig szabad, kell, lehet tűrni? Talán praktikusabb sokat beszélgetni, semmit se magunkba fojtani. És ha belegondolunk, hogy egy újat meg kellene ismerni, újra alkalmazkodni hozzá, megszokni rossz szokásait, igyekezni fölfedezni a jókat – több energiába telne, mint néha, amikor már nagyon gázos a helyzet, földhöz csapni néhány tányért vagy békésen elvonulni, kikövetelni magunknak egy kis magányt, egy kis magánéletet. Grendel Ágota
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Korábbi cikkek a témában
2024. 12.14.
Ne más döntsön helyettünk!
2024. 01.13.
Megemlékezés Ferdinandy Györgyre
2023. 09.22.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.