Törőcsik Mari színésznő
„Nem is tudom, hogy szerencsésnek nevezhetem magamat, vagy sem. Gyermekkoromban szüleimmel falusi körülmények között éltünk a Heves megyei Pélyen.
„Negyvenévesen főztem először”
„Nem is tudom, hogy szerencsésnek nevezhetem magamat, vagy sem. Gyermekkoromban szüleimmel falusi körülmények között éltünk a Heves megyei Pélyen. Szüleim az akkori paraszti sorból a tanulással kiemelkedő, egyenes derekú, büszke apa és az erős hitű, hűséges, betűkedvelő anya, akik a rájuk mért szenvedésekért, saját félbetört reményeikért is gyerekeikben kerestek kárpótlást. A lehetőségeikhez képest mindig is mindenben a maximumot nyújtották nekünk, gyerekeknek, ugyanis öten voltunk testvérek. Édesanyám a konyhában szinte a semmiből is fenséges lakoma elkészítésére volt képes. Sajnos a tanulmányaimnak köszönhetően hamar elkerültem a családi tűztől. Az egri egyházi iskolába, mai nevén zárdába kerültem, ahol a főzést még véletlenül sem lehetett ellesni, és ebből következően megtanulni sem. Ki voltunk szolgálva, nekünk csak tanulni kellett és a fegyelmet elviselni. Véleményem szerint ez is közrejátszott abban, hogy szinte a mai napig sem tudok jól főzni. Talán amikor férjes asszony lettem, akkor voltam igazán rákényszerülve. Az egyszerűbb ételek elkészítését kedvelem. Nincs nagyon türelmem az edény fölött állni és szakácskodni. Negyvenéves lehettem, amikor először a tűzhely elé álltam. Kivételesen szerencsés helyzetben van férjem, Maár Gyula, mivel rajta kívül egykori szerelmeim még egy teát sem kaptak. Ami még a konyhai munkásságomban említésre érdemes, az az, hogy főzés közben az imént már említett tűzhelynél állva képes vagyok a legnehezebb szerepeimből 4–5 oldalt is megtanulni. Különben imádok enni. Szerencsés típusnak is nevezhetem magam, mert amióta például a Körhintát (1955) forgattuk, egy dekát sem híztam. Kedvencem az avokádó, de szinte a mennyekben érzem magam akkor, ha egy finom sós kiflit vagy madártejet ehetek. Ez utóbbi receptjét szeretném megosztani az Új Szó kedves olvasóival.” (albert)
Narancsos madártej
Hozzávalók: 4 tojás, 1 liter tej, 10 dkg cukor, 2 ek. liszt, 4 narancs, néhány csepp narancslikőr-esszencia vagy narancslikőr.
Elkészítése:
Nyolc deci tejet felforralunk, a tojásfehérjék habbá vert, cukorral édesített masszáját evőkanállal nagy galuskákká szaggatjuk és kifőzzük a tejben. A habgaluskákat szitán lecsurgatjuk és kihűtjük. A narancsok héját lereszeljük, két deci tejben megfőzzük, majd leszűrjük. A tojások sárgáját a maradék cukorral és a liszttel habosra keverjük a narancsos tejjel, és azzal, amiben a habgaluskák főttek (sőt, ami a szitán levő galuskákból lecsepegett!). Felengedjük, habverővel állandóan kevergetve, gőz fölött sűrű krémmé főzzük. Ha kihűlt, három narancs levét, a narancslikőr-esszenciát vagy néhány kanál narancslikőrt belekeverünk, és mély üvegtálba öntjük. A habgaluskákat a tetejére tesszük, és mindegyikre egy vékonyra szelt, friss narancsszeletet borítunk. Jégbe hűtve tálaljuk.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.