A másfél éves gyerekek nagy része rendszeresen a képernyőkön lóg – komoly problémákat okozhat a fejlődésükben

A kutatás rámutatott, hogy a másfél évesek jelentős része több fajta digitális eszközzel találkozik rendszeresen, mint például okostelefonokkal és táblagépekkel.

De a tévé a legnépszerűbb:

A kutatásban résztvevő – beszélni is alig tudó – gyerekek 43,6 százaléka naponta másfél órát tévézik.

Ha valakinek eddig tehát meggyőződése volt, hogy a mai kisgyerekes szülők java része korlátozza az ilyesfajta aktivitásokat, akkor ki kell jelentenünk: buborékban él, hiszen a szülők mintegy tíz százaléka neveli csak képernyőmentesen gyermekét.

A statisztika azt mutatja, hogy már széleskörben elterjedt és nemcsak alkalmi, hanem gyakorlatilag mindennapos a legkisebbek digitális eszközhasználata.

A szülők a tévét, okostelefont, táblagépet a figyelem lekötésének eszközeként használják. Az is kiderült, hogy

minél alacsonyabb az anya iskolai végzettsége és életkora, annál nagyobb az esélye, hogy gyermeke több időt tölt képernyő előtt. 

Mi ezzel a baj?

A kutatók hangsúlyozták, hogy a digitális médiahasználat hatással lehet a gyermekek fejlődésére. A túlzott képernyőidő gátolhatja a szociális készségek fejlődését, valamint negatív hatással lehet a nyelvi és motorikus készségeikre is.

Sőt, alvás- és figyelemzavart is okozhat a gyerekeknél, hogy ilyen idősen ennyi időt töltenek a képernyők előtt.

Persze, lehet tudatosan, mérsékelten és irányítottan használni az okoseszközöket, és így fejleszthetik a gyerekek bizonyos képességeit, de ez általános, társadalmi szintre kivetíthető megoldásként biztosan nem alkalmazható. Gondoljunk csak bele: ehhez digitálisan is jól képzett szülőkre lenne szükség, de épp az imént mutattam rá, hogy a kevésbé iskolázott szülőknél vannak nagyobb problémák ilyen téren.

A tanulmány jól mutatja, hogy a médiahasználati szokások szorosan összefüggnek a családi háttérrel, vagyis a szülők saját médiahasználati szokásai is befolyásolják, hogy milyen mértékben és hogyan találkoznak a gyermekek digitális eszközökkel.

Minden veszve?

A tanulmány szerzői szerint a tényeket tudatosítani kell, de nem szabad a negatívumoknál leragadni.

Bár a gyermekfejlődésre gyakorolt hatásoknak általában a negatív oldalát szokták kiemelni, a jelenség általános elterjedése miatt érdemes arra koncentrálni, hogy hogyan lehet a leginkább veszélyeztetett csoportok (alacsony iskolázottságú, alacsony jövedelmű, gyermeküket egyedül nevelő anyák) esetében valós alternatívát, segítséget nyújtani 

– fogalmaznak.

Mit tehetünk szülőként?

A kutatók egy ún ártalomcsökkentési megközelítés mellett teszik le voksukat, vagyis 

a teljes tilalom helyett arra érdemes törekedni, hogy a digitális médiahasználat lehetőleg a szülő-gyermek közös tevékenysége legyen, illetve hogy más tevékenységekre is elég időt szakítsanak a szülő-gyer-mek kapcsolatban.

A megfelelő szabályok és keretek kialakítása segíthet abban, hogy a digitális eszközök ne váljanak káros tényezővé, hanem inkább a tanulást és fejlődést támogassák. Érdemes tehát oktató jellegű tartalmakat választani, és kerülni a hosszú, céltalan képernyőidőt.