Mit érdemes venni olcsóbban?

Az áruházak meghirdettékk a nagy téli szezonvégi vásárt, és már most sok üzlet hasonló feliratokkal csábítja a vevőket. Bedőlni azonban a még oly hangzatos, „70 százalékkal olcsóbb” holminak sem muszáj. Aranyszabály, hogy csak olyat érdemes megvenni olcsón, amelyet teljes áron is berakott volna valaki a kosárba. Ha nem illik a kinézett holmi a már meglévő ruhatárhoz, ott kell hagyni. Inkább az idő- és divatálló darabokat jó ilyenkor beszerezni, az úgynevezett casual árut – egyszínű pólókat, garbókat, klasszikus szabású szoknyát, nadrágot – amelyek két-három év múlva sem hatnak nevetségesen divatjamúltnak.

Más kérdés, ha valaki olyan árura bukkant – és a méretére is illik –, amelyre még teljes árú korában fájt a foga.

A „vegyen kettőt, a harmadikat ingyen vagy fél áron adjuk” akciók csak együtt vásárló barátnőknek vagy nagycsaládosoknak ajánlatosak. Ilyenkor tényleg van értelme annak, ha valaki három nagy cipődobozzal távozik az áruházból.

A kirakatokra felragasztott, óriási méretű „70 százalék” feliratok esetében nem árt közelebb menni és megnézni, mellette a kis betűt, miszerint „70 százalékig” – ami azt jelenti, hogy az üzletben van két darab, hordhatatlan, lehetetlen színű, szakadt, mérethibás felső, ami tényleg ennyivel olcsóbb, a szezonális áru többsége meg jó, ha 30 százalékkal alacsonyabb áron kapható. Az üzletek haszna ilyenkor többnyire abból adódik, hogy sokan a teljes áron kapható ruhafélékből is vásárolnak, azzal a jelszóval, hogy spóroltak a leértékelteken.

A kereskedők általában úgy kalkulálják ki eleve az eredeti árat, hogy az később ennyivel olcsóbban is fedezze a költséget és még haszon is maraldjon rajta. Az sem mindegy, hogy készletezni ezután otthon, a vevő fog.

Leértékelés előtt hasznos átnézni az otthoni ruhakészletet, felpróbálni mindent és szigorúan selejtezni. Aranyszabály, hogy amit két éve nem vett fel valaki, azt a jövőben sem fogja. Ilyenkor jő el az ajándékozás és lomtalanítás ideje.

Ugyanakkor számos olyan ruhafélére bukkanhat az ember a szekrényben, amelyet elfelejtett és újra felfedez. Közben pedig helyet szoríthat a leértékelésekkor vásárolt „kincseknek.”