Mégsem Kossuth levele

Budapest. Valószínűleg a szabadságharc korából való, értékes kordokumentum, de nem Kossuth Lajostól származó az a levél, amelyet egy szolnoki régiséggyűjtő vásárolt nemrégiben egy budapesti bolhapiacon. Mint már beszámoltunk róla: Szénási Gyula arra következtetett, hogy a dokumentum Kossuthtól származik. A megsárgult, véres levelet egy szegedi, felszámolt temető lebontott kápolnájának romjai alól ásta ki egy Csikósi Gyula nevű személy, ő adta el Szénásinak. Ez utóbbi a levél eredeti voltának tisztázása végett átadta azt, illetve annak másolatát az Országos Széchenyi Könyvtárnak, illetve a szolnoki Damjanich Múzeumnak. Az első vizsgálatok után megoszlottak a vélemények, bár a szakértők abban egyetértettek: kizárt, hogy a bemutatott irat Kossuth Orsován elmondott búcsúbeszédének hiteles szövegét tartalmazná. Nem Kossuth vére folyt rá, amint Szénási Gyula eredetileg közölte, nem hiteles a keltezése és valószínűtlen, hogy valóban Kossuth szavait tartalmazná, már csak azért sem, mert utólag Kossuth cáfolta, hogy beszélt volna Orsován. Szvitek Róbert a Magyar Nemzeti Múzeum kutatója közölte: két órát beszélgetett Szénási Gyulával, és részletesen elmagyarázta neki, hogy a szöveg miért mond teljes mértékben ellent Kossuth gondolkodásának. Egyebek között azért, mert abban olyan kitétel szerepel, amely királynak minősíti Ferenc Józsefet, holott képtelenség, hogy Kossuth uralkodójának, királynak címezte volna Ferenc Józsefet, akit az ő javaslatára fosztottak meg magyar trónjától 1849-ben Debrecenben. Kossuth soha nem ismerte el királyának az uralkodót. Bagi Gábor a Szolnoki Damjanich Múzeum tudományos munkatársa kifejtette: „már korábban is megerősítettük, hogy a vitatott irat valószínűleg csakugyan a szabadságharc korából való. Ezt az anyagvizsgálat is igazolta, s ezért mindenképpen értékes kordokumentumnak kell tekintenünk”.