Mátyus Jóska kiskonyhája

Fúriáknak étke

Hozzávalónak, oh múzsa, adjál tejet, mézet, villanytűzhelyt,

rovarirtót – ha lehet, egészet!

Az tejjel-mézzel ömledező nektárt

– melynek gyöngyöző nedve elfed egy hektárt –

enyhén rálottyantjuk az lábosra –

mint Vulcanus tenné vasát a lángokra,

s mennyei nedű forr az kedves tálban

hádészi bűz kering a konyhában.

Kígyók-békák kúsznak ki az tálból,

rovarirtót vevék kezembe a spájzból.

Elhalnak sorra pokolnak féregi,

szívemet öröm s üröm belepi.

Fenséges balzsam készüle az üstben...

Soha többet ilyet! Nem láték az füstben.

Szentléleknek glóriás kerubja,

lelkem kegyeletét előtted lerója.

Vedd magadhoz megtört lelkem,

Főzésben örömem nem leltem.

(CS. M.)