Le akarok fogyni!

Ennél erőteljesebb intenzitású és fennköltebb felkiáltás már csak a „meg akarok halni” vagy a „férjhez akarok menni” imperatívusza lehetne. Ugye, a címben szereplő sóhajtásnyi óhaj nem idegen a kedves olvasók előtt, hiszen hányan vannak olyanok, akik (többször) eltökélték és belső szabályzatot, határozatot hoztak: márpedig lefogyok, teszek valamit hőn áhított súlycsökkentésem érdekében! Sokan bedőltek már a szenzációs eredményeket ígérő csalétkeknek, a különféle reklámoknak, zseléknek, poroknak, szappanoknak és egyéb „garantált fogyást” biztosító szirszar szereknek.

Kezdjük sorjában: egy időben nagy keletje volt egy kis dobozkában forgalmazott kocsonyaszerű zselének, melyet naponta háromszor a fülcimpára kellett kenni. Közben ehettük a zsíros ételeket, ihattuk a kalóriadús kefíreket. Miért nem fogyok? Tehette fel kétségbeesve a kérdést a zselés kúrázó. Mert nem a legmegfelelőbb időpontban kente be hallószervét, nem tett rá eleget, és nem biztos, hogy közép-európai idő szerint stb.

Súlycsökkentésük érdekében borsos áron sokan megvásárolták a különböző ízesítésű porokat tartalmazó dobozokat is. Ezek már jóval nagyobbak, mint zselés társaik. Tovább tart a kúra. Lehet(ett) választani: eper, vanília, kakaó vagy mangó! A receptúra lényege az, hogy éhgyomorra kell elkészíteni és bevenni a habarcsot – tisztára olyan, mint a malter, csak színes – és külön a dobozhoz mellékelt mérőkanálkával kell vele bevakolni a gyomorfalat. Állítólag elveszi az étvágyat. Bármit elénk tesznek, nincs olyan étel, mely kísértésbe vinne bennünket. Az beton! Egy fogyókúra „teljében” lévő hölgy lemondott az én javamra az egyik adagjáról, hogy kóstoljam meg a masszát, mit szólok hozzá. Lehörpintettem az előírás szerint. De azt azért nem éreztem, hogy ezután nem kellene ennem. Ám ha mondogatom többször, hogy jóllaktam, jóllaktam, beválhat a módszer. Aztán következhet az újabb adag.

Nem tudom, hallottak-e a csodaszappanról? Ha jól emlékszem, Friderikusz egyik műsorában a Magyarhonból elszármazott és azóta elhíresült színésznő, Gábor Zsazsa mutatta be a fogyószappant. Addig szappanozta magát, míg az optimális súlyát el nem érte. Gondolom, a testsúly a szappannal egyenes arányban fogyhatott.

A képes újságokban, televízióban nem győzzük csodálni a 85 kilóról 55 kilóra lefogyott asszonytesteket. És mindössze három hónap alatt (maximum!) történik meg a csoda. Nem ámítás, csak egyhavi fizetésed felét áldozod reá. Én azért megkérdezném a lapokba és magazinokba kifittyentett karcsúságokat, hogy miképp tudják megőrizni a kívánt és elért testsúlyukat? Újabb kúra és receptúra ára bánja?

Eszembe jutott egy súlyosabb testtömegű egyetemi (szoba)társam esete, aki azóta – nem kis mértékben testsúlyával – regényhőssé nőtte, hízta ki magát társai körében. Barátunknak voltak olyan időszakai, amikor testsúlya fölötti aggódása jeléül eltökélte magában, hogy bármi áron is, többet fog leadni, mint felszedni. Már maga az a felismerés is örömmel töltötte el, hogy jó alvó lévén az egész éjszakát átalussza, így legalább 9-10 óra hosszig nem kell étekhez nyúlnia. Az is megnyugtatására szolgált, ha árnyékszékre vonult, mert szerinte ezzel is az ürítés, a fogyás ügyében cselekszik jót és kellemest, s kiváltképp hasznosat, ha közben olvasnivalóra is akadt. Határozottan emlékszem arra a lefogyás érdekében tett elszántságára is, amikor nem éppen jó minőségű konyakot vett azzal a céllal, hogy a megivott tömény alkoholmennyiséggel csalja ki testéből, az egynéhány órája bűntudattal elfogyasztott ételmennyiséget. Pléhvödröt készített ki ágya mellé, ha netalántán az álom venne rajta hamarább erőt.

Komolyra fordítva a szót: szolgálok némi megfontolandó jó tanácscsal. Először is: ne higgyenek a poroknak, zseléknek és szappanoknak! Sokan az elválasztott, sokan a diétás étrendre esküdöznek. Ez már járhatóbb út. Tapasztalatból mondom (jelen esetben írom), hogy számomra bevált a Testkontroll szerzőpárosának módszere. A lényege: nem reggelizem. Rögtön kezdhetnék a mondással: úgy reggelizz, mint a király, ebédelj, mint a polgár stb. Csak tessék kipróbálni! Ha valaki nem bírná eleinte ezt a megpróbáltatást, akkor megengedhet magának egy-két gyümölcsöt, a banán a legjobb, mivel telítő hatása van. Inni lehet, sőt kell is, feketekávét délelőtt nem ildomos szürcsölgetni. Ezután jöhet a megszokott időben megejtett ebéd és lehetőleg este hatkor a vacsora. Az amerikai táplálkozástudományi docensek szerint elérjük kellő testsúlyunkat. Életmód-változtatásra van szükség. Nem kell hozzá diéta.

A böjtnek is megvolt eleinknél a maga hatása. Tavaszi tisztítókúrának meg is felelhetett. Az indiai jógiknak is megvan a módszerük: végbélnyílásukon bedugják a „testmosó” nádszálvékony hajlékony pálcájukat, és a végét a torkukon húzzák ki. Majd mindkét végét megfogják, és le s fel húzogatják. Mint amikor a pipát tisztogatták. Na jó, ezt csak a legelvetemültebbjei csinálják. Pontosabban, egyről tudok hallomásból. Lehet, hogy már nem él.

ĺgérem, ebben a bekezdésben már nem komolytalankodom. Életmódunkon kell javítani, ha fogyni akarunk! Különben azokkal értek mélységesen egyet, akik jóízűen esznek, reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak és teljes mértékben megvannak, meg vannak elégedve testsúlyukkal, ki vannak egyezve önmagukkal. Legyenek akárhány évesek és kilósak. Egy biztos: a bölcsességet nem kilókban mérik. Hölgyeim és uraim, jó étvágyat!