Különös ókori masszázs

Barbara Boch német asszirológus rekonstruálta a masszázs történetét azoknak a nagy mezopotámiai városokból, Babilóniából, Úrból, Ninivéből származó agyagtábláknak a segítségével, melyeket jelenleg Európa múzeumai őriznek.

A sumérok masszázsgyakorlatában a gyógyító tevékenység keveredett a vallási hiedelmekkel. A masszőr-papok a pácienst orvosi és varázseszközökkel is próbálták gyógyítani, mivel azt hitték, hogy a betegséget, a fájdalmat démonok okozzák.

Halnak öltözve végezték munkájukat, mert a hal, Ea, a víz, a mágia, az alkotás és a bölcsesség szimbóluma volt. Ea, a hitük szerint az óceán mélyén élt és hal alakjában jelent meg. A masszázshoz olajat használtak, de a szívnél kezdték, úgy haladtak végig a törzsön, majd a végtagokon fejezték be.

A szeánsz végén amuletteket raktak a páciens csuklójára és a bokájára, hogy a démonok vissza ne lopják a bajt a testbe. A kúra eredményességét ráolvasással erősítették meg. A Mushu’u (Masszázsok) című könyv 50 ilyen ráolvasást sorol fel. Az egyik így szólt: „Távozz innen, mint ahogy a vizelet csepeg a lábak közül, mint a böfögés, amelyet a torok kibocsát” – idézte az El País című spanyol napilap.

A masszázst általában terápiaszerűen alkalmazták erős fejfájás, kimerültség, végtagbénulás ellen.

A kutatónő a szövegekben talált diagnózisokat, recepteket, sikeres kúrákról szóló beszámolókat, valamint útmutatásokat arról, hogy bizonyos szimptómák esetén nem kell kezelni a beteget, mert az mindenképpen meghal.