Kincsesház

Ez már a modernebb terítők közül való. Bizony még elvezethetne egy kézimunkakört a háziasszony Belül azonban akár a szekrények ajtaját tárja ki Tercsi néni, akár a szenes pincéből lett múzeumba kalauzol le Sándor bácsi, igazi kincseket láthat az ember.

Amíg fényképész kollégám a pincében veszti sorra e kis helyre összezsúfolt régi tárgyakat, addig Tercsi néni a szekrényből emelgeti ki óvatosan az érett sárga vásznakat, a habos fehér, finom csipkeszegélyű terítők, kisebb-nagyobb hímzett abroszok halmait. Mind-mind mesteri kézzel végtelen türelemmel, és mérhetetlen szorgalommal készült kézimunka. Csak maga elé dünnyögi közben, ez itt a kacskaringós, ez itt a tulipános…

Amit Sándor bácsi a kezében tart az a csorokla, fordított ék alakú fadarab vaspánttal szegélyezve. Madzaggal kellett a cipőre, csizmára erősíteni, hogy a jégen jól csússzon. Ebből lett a korcsolya? Könözsi Péter felvételei Aztán közelebbről szemügyre veszszük az 1845-ben készült faragott bölcsőt és hallgatjuk a házigazda magyarázatait. Van itt huszárzabla, csuklós zabla, gereben, tiloló, motolla, rokka, gyékényből, fűzfaveszszőből fonott szakajtók, kosarak. Köpülő, faragott vajtartó, szalmahúzó „vonyogó“. A rámáscsizma Alsóhatárról került a házi múzeumba. Sándor bácsi a sajátját a Csemadok felsőszeli táncosainak ajándékozta.

Mindketten betöltötték már a 80. esztendőt. De a kétszáz rózsatő a házkörül az utcán, a hatalmas udvar, a két ház körül állandóan ad tennivalót. Ők azonban nemcsak a falakon, kerítésen belüli dolgokra figyelnek. Világjáró emberek. A legutóbbi évekig utazgattak, a több mint húsz távoli országból érdekes élményekkel, emléktárgyakkal tértek meg. Ma már csak a megyeri termálfürdőig mennek. Gyermektelenek. De számtalan unokahúg, keresztgyerek, fiatal rokon veszi őket körül. Mindegyikőjük otthonát díszíti néhány Tercsi nénitől kapott kézimunka. Sanyi bácsi múzeumát közelről és távolabbról és látgatják. Iskolások, néprajzosok, érdekélődők. Ma már sajnálja a régebben összedarabolt eltüzelt, veszendőbement eszközöket. Ezeket, amelyeket 10–12 éve gyűjt már nem adná semmi pénzért. Majd a Csemadoknak. Ha lesz tájház vagy falumúzeum… Ők így adják tovább őseik életük értékeit, s így maradnak meg – bizonyára nagyon távoli időkig a falubeliek, ismerősök, rokonok a következő nemzedékek szívben.