Kedves kortársaim!

Kedves kortársaim, hatvanhoz közel és hetvenen túl! Még mindig frissek, fiatalosak, vagy fáradtságukat, korukat sikerrel kendőzők. Nyugdíjas korukba megnyugvással vagy keserűséggel beletörődők; Magukat konokul edzők és minden betegségtől rettegők; Családjuk óvó körében élők, párjuk kezébe kapaszkodók, magányossá vált temetőjárók, vagy klubok, csoportosulások együttérzésében szomorúságukat oldók; Tevékeny, dédunokát dajkáló kortalanok és búskomor, mindenkit kerülő koravének; Munkában, mások megsegítésében éveik múlását észre sem vevők, életüknek örömet osztó cselekvésben, alkotásban értelmet adók!

Társadalmi helyzetünk nem rózsás. Számunkra, nekünk már nem biztatás, hogy tizenöt-húsz év múlva lesz jó nyugdíjasnak lenni. Most, amikor osztják és szorozzák a családok jócskán megnövekedő megélhetési költségeit, rólunk alig-alig esik szó. Halvány ígéret, hogy talán a következő év júliusában öt százalékkal emelhetők lesznek a nyugdíjak is… És addig? És azután? Legalább egymást bíztassuk. Ha jól körülnézünk, rájövünk, mennyi az ösztönző példa körülöttünk. A hivatalnoknőből hatvanöt esztendős butikossá lett hölgyé, aki képes reggeltől estig télen és nyáron a piacon állni, kínálja a portékáját és még csak nem is náthás soha. Vagy azé a nagymamáé, aki csődbe jutott gyermekeinek úgy segít, hogy Ausztriába jár át takarítani. Teheti, tud németül – tanárként ment nyugdíjba. És van aki fóliázik, más házinyulat tenyészt, vagy kosarat fon, fakanalat farag…

Persze, szomorúbb esetek is vannak. Ezekről sem akarunk hallgatni, arról, hogy a meglódult világban a családok értékrendjében, erkölcsi felelősségérzetében – tisztelet a kivételnek – mennyire a perifériára szorultak az idős családtagok. Szinte – vagy szó szerint – kívül a körön.

Keressük a választ, miért, meddig lesz ez így, s kinek mit kellene tennie, hogy ez a szemlélet megváltozzon. ĺrók, művészek, szakemberek is elmondják majd gondolataikat erről a bennünket foglalkoztató, gyötrő kérdésről.

Mert még itt vagyunk. Élhető életet szeretnénk élni nyugdíjas korunkban is. Nézzünk vissza nyugodtan dolgos életünkre, s ne hagyjuk, hogy önbecsülésünket megrendítse, szétdúlja egy átmeneti időszak siker-és pénzorientált rohanása.

Itt van, a miénk ez az oldal. Minden hét első napján, tehát hétfőn. Ahhoz, hogy valóban támaszra leljünk benne, mindannyiuk közreműködésére szükség lesz. Javaslataikra, észrevételeikre, ötleteikre. Arra, hogy írjanak helyzetükről, sorsukról, örömükről, gondjaikról. Mindenről, ami a legtöb

Haraszti Mészáros Erzsébet