Három randitipp ellaposodott kapcsolatra

Ki ne emlékezne arra, hogy a szerelem első mámorító napjaiban csak a másik járt a fejében, csak a csókok, érintések, ölelések voltak igazán fontosak, minden más csak időtöltés volt két szeretkezés között. A stabil kapcsolatoknál azonban az éhség eltűnik, a gázszámla fontosabb, mint a hosszú csók a találkozás pillanatában. Örök csapda, hogy ott vagyunk egymásnak, ezért a sok teendő között mi magunk maradunk utoljára, és a végén éppen az egymásra figyelés, a törődés, a csók nem fér bele a 24 órás napba.

Minden nő gyorsan megtanulja, hogy a másnapi ebédet a férjével vagy a párjával nem ebéd után kell megbeszélni, hanem még előtte. Nincs ez másként a közös programokkal sem. Játszhatunk arra, hogy párunk egy idő után „éhes” lesz, azaz hiányzunk neki, viszont a férfiakat olyan anyagból gyúrták, hogy stabil kapcsolatban inkább a munkára figyelnek, mint az udvarlásra, így előbb leszünk mi, nők ideggyengék a figyelemhiánytól, mint a párunk. Kár lenne ezt megvárni, inkább szervezzünk közös programot. Randizzunk, mint régen!

Miért mindig én?

Okos nők vagyunk, ezért pontosan tudjuk, mit várhatunk el életünk párjától. Ha nem szervez közös programot, nem azt jelenti, hogy nem szeret bennünket, csak azt, hogy kissé figyelmetlen. Lépjünk túl az érzékenységen meg a sértődöttségen. Bárki bármit is mond, mindig női feladat volt és női feladat lesz a család egységének és harmóniájának megteremtése. Vehetjük úgy is, hogy a nemek felosztották egymás között a feladatokat, és ez nekünk jutott. Rossz szó, de a közös programokkal „tanítjuk” is a párunkat, megmutatjuk, hogy mire vágyunk, és egy nap talán ő lep meg bennünket egy randiajánlattal.

Nagyon fontos, ne várjuk, ne követeljük, hogy találkára hívjon bennünket, tartsuk meg a lehetőséget, mint dugicsokit, amely bármikor előkerülhet, viszont ne erőlködjünk, hogy a lehetőség valóra váljon. Tökéletes az élet így is, úgy is.

Beszélgessünk!

A „legnagyobb” hiba, ha munka után hazamegyünk és leülünk a tévé vagy a számítógép elé. Igaz, hogy egymás mellett vagyunk, de nem egymással. Meg se próbáljuk, hiszen elvetélt ötlet, hogy a számítógéppel foglalatoskodó párunkhoz beszéljünk. Hiába állítja, hogy ő így is tud figyelni, de Napóleonon kívül egyetlen férfiról sem tudjuk, hogy képes egyszerre több dologgal foglalkozni. Szóval ne haza menjünk, hanem a kedvenc éttermünkbe. A közös mozi és színház is jó program, de ott is egymás mellett vagyunk, nem pedig egymással. Az étteremben viszont minden adott, hogy egymásra figyeljünk, beszélgessünk. Pont úgy, mint a megismerkedés idején, amikor elképzelhetetlen volt, hogy valaha kifogyunk a szóból. Persze nem muszáj étterembe menni, mehetünk teaházba is, vagy kávézni a kedvenc cukrászdánkba. Munka után találkozzunk idegen helyen, beszélgessünk, és egészen kedves dolog lesz, hogy együtt megyünk haza.

Menjünk táncolni!

A közös tánc felér a szexszel. A „mi öregek vagyunk már a nagy berúgásokhoz és a füstös, táncos helyekhez” kiváló indok, hogy miért töltjük otthon a péntek és szombat estét, de nem ad felmentést a táncolás elmulasztására. Tanuljunk új táncot, menjünk tánciskolába, tanuljunk tangózni, salsázni vagy akár angolkeringőzni, ha éppen ahhoz van kedvünk.

Az újdonság, a közös élmény, az új sikerélmény egészen új lendületet ad a kapcsolatnak. Talán párunk majd megpróbál inkább közös sportolásra rábeszélni, de ha egy halvány esélyt is látunk arra, hogy élvezze a táncot, ne hagyjuk magunkat, mert jó-jó a közös sport, de a tánc sokkal erotikusabb.

Csak ketten

Munka, család, gyerek, barátok. Annyi helyen kell megfelelni, és olyan kevés az idő, hogy mindig egyensúlyoznunk kell. Senkit sem akarunk megsérteni, de közben üldözik egymást a napok, és a régi meghitt együttlétek már csak kellemes emlékek. Legyünk kicsit önzőek, szakítsunk magunknak napokat vagy hétvégéket, amikor ketten megyünk kirándulni. Ne maradjunk otthon, mert akkor ott a mosogatnivaló meg a vasalnivaló, sőt a párunk is biztos talál a sarokban egy polcot, amelyet hónapok óta fel kellett volna fúrni.

Hagyjuk magunk mögött a sok „kell”-t, üljünk be az autóba vagy szálljunk vonatra, és menjünk el valahova, ahol még nem jártunk. Kiránduljunk a természetben, vagy fedezzük fel egy kisváros vasárnapi csendjét, és szinte garantált, hogy a férfi, aki legszívesebben otthon lustálkodott volna, másnap azt mondja, milyen jó volt az együtt töltött idő. Nem kell rohanni, nem kell izgulni. Beszélgessünk, fogjuk egymás kezét és csókolózzunk. Amikor visszaérünk, minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk, ott a polc, a szennyes és a vasalatlan, de mi boldogabbak leszünk. (nlc)