Expressz indult a Vénuszhoz

Rajtol a Venus ExpressReuters-felvételMíg az elmúlt években a nagy űrügynökségek célpontja elsősorban a Mars volt, a Vénusz kutatása megtorpant. Az utolsó – egyébként igen sikeres – űreszköz a Magellán-űrszonda volt bolygónővérünknél, amely 1994-ben fejezte be küldetését. A Venus Express ezért nemcsak Európa első Vénusz-kutató szondája, hanem az első űreszköz is, amely több mint tízéves szünet után ismét felkeresi belső szomszédunkat.

A Venus Express eredetileg október 26-ára tervezett indítását a hordozórakéta problémái miatt néhány nappal későbbre halasztották, így tegnap hajnali 4.33-kor startolhatott a kazahsztáni Bajkonur-űrállomásról egy Szojuz-Fregat hordozórakétán. Mintegy 90 perccel a start után jelentették a repülésirányítók, hogy az űreszköz rendben elhagyta a Föld körüli átmeneti parkolópályát, és a Vénusz felé tart. Röviddel később az első jelet is fogták a távolodó szerkezetről.

A szonda 163 napos utazás végén, 2006 áprilisában éri el a Vénuszt. A fékezés után elnyúlt pályára áll a bolygó körül, ahol a felszíntől való távolsága 250-350 ezer kilométer lesz. A későbbiekben néhány további manőverrel a pálya távolpontját a bolygó felszíne feletti 66 ezer km-re csökkentik, így érik el a végső, 24 óra keringésidejű útvonalat. A Vénusz felszíni átlaghőmérséklete kb. 470 Celsius-fok, a felszíni légnyomás a földinek mintegy 90-szerese. E pokoli viszonyok kialakításában a rendkívül erős üvegházhatás és a sűrű légkör a meghatározók. A Venus Express elsődleges feladata ezért a légkör tanulmányozása, valamint a légkör-felszín kölcsönhatások vizsgálata lesz. Az űrszonda fedélzetén hét tudományos műszer kapott helyet, amelyek segítségével elsőként vizsgálja meg a légkör alsó rétegeinek összetételét, feltérképezi a felszíni és légköri hőmérséklet-eloszlást, valamint a légáramlatokat a felszíntől egészen 200 kilométeres magasságig.

A pokoli hőség bolygója

A Vénusz vastag, átlátszatlan légköre mögé először a szovjet Venyera-űrszondák és leszállóegységeik nyújtottak bepillantást. Ekkor derült ki, hogy a miénktől merőben eltérő, bizarr, pokoli világ uralja a vénuszi tájakat. A légkör felső rétegeiben rendkívül erős szél uralkodik, amely négy nap alatt körbefutja a bolygót – ezt nevezik szuperrotációnak. Az alacsonyabb rétegekben kénsavfelhők képződnek, ám az erőteljes üvegházhatás miatt a 470 Celsius-fokos felszíni hőségben a kénsav-eső elpárolog, mielőtt lehullana, ezért a felszínt soha nem éri el. A pokoli világban a felszíni légnyomás a földi 100-szorosát is elérheti, a légkör legfőbb összetevője pedig a szén-dioxid. Mivel a sűrű, vastag légkör az optikai tartományban átlátszatlan, a felszínt korábban radarral térképezték fel. Kiderült, hogy a Vénusz kérge rendkívül fiatal, néhol alig 400 millió éves, és a legidősebb területek sem öregebbek kb. 800 millió évnél. Lávafolyások, vulkánok és gyűrődések, valamint repedések tarkítják a felszínt. A sűrű légkör miatt csak a nagyobb meteorikus testek képesek becsapódni, ezért nincsenek két kilométernél kisebb kráterek. A megfigyelések a hegyek csúcsain erős radarvisszhangot adó területeket találtak, amelyeket talán – a földi hótakaróhoz hasonlóan – a magasban kivált fém borít, bár igazi természetüket homály fedi.