Éneklő neandervölgyiek

London. A neandervölgyiek egy újabb tanulmány szerint nem majomszerű, üvöltő vadak voltak, hanem magas hangú, érzékeny lények, amelyek talán énekelni is tudtak.

Ezt állítja Stephen Mithen professzor a kőkorszaki emberfajta gégefőjének vizsgálata alapján. A tudósnak meggyőződése, hogy a neandervölgyiek intelligens lények voltak, komplex érzelmi élettel bírtak, s részben beszéd, részben – valószínűleg – ének útján kommunikáltak egymással.

Stephen Mithen a neandervölgyi ember gégefőjét a modern ember, az emberszabású majmok és kisebb majmok hasonló szervével hasonlította össze, és megpróbálta kideríteni, milyenek lehettek az ebből fakadó hangok. Kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy az ősembernek erős, de inkább nőiesen magas fekvésű, és meglehetősen dallamos hangja lehetett.

„Képesek voltak bonyolult tartalmak közlésére, s az anatómiájuk is arra utal, hogy az egymás közötti érintkezésben jelentős szerepe volt a hangmagasságnak és a beszéd dallamának.” Mithen felismeréseit Az éneklő neandervölgyi című, nyáron megjelenő könyvében szándékozik részletesen taglalni.

A neandervölgyiek 130–27 ezer évvel ezelőtt éltek, s csak lassacskán szorította ki őket a modern ember. A kutatók már korábban is úgy ítélték meg, hogy a neandervölgyi kultúrlény volt, hiszen az emberfajták közül elsőként készített ruhát és elsőként temette el halottait úgy, hogy tárgyakat is tett melléjük.