Egy régi december

Pontosan emlékszem arra az iszonyú télre, 1944 telére. Akkor voltam 15 éves. Először a németek jöttek. Lövészárkokat, fedezékeket ásattak velünk. Sürgős volt nekik, mert a szovjet hadsereg nagy erővel nyomult előre. November végén általános mozgósítást rendeltek el 18 évestől 50 éves korig. A bevonuló fiatalokat munkaszolgálatra vitték, az idősebbeket katonaruhába öltöztették. December 13-án az oroszok elfoglalták a szomszéd falut, Szécsénkét. Nálunk, Kelenyén a németek vonultak tüzelőállásba. A harcok a két falu két ellenséges hadserege között két hétig tartottak. Karácsonyi énekszó helyett fegyverropogás, aknák robbanása hangzott. December 26-án Kelenyét is a szovjet csapatok foglalták el. Az emberek örültek, hogy végre elcsitulnak a fegyverek. De nem így lett, mert a fasiszták ágyútüzet és aknaesőt zúdítottak a falura. Bújtak hát vissza a pincébe, ki hová tudott, mert még nem volt vége a rettegésnek. Bodzsár Jánosék udvarában is volt egy nagy pince, ide menekültek a golyók elől a házbeliek meg a szomszédok. A reggeli órákban előbújtak az állatokat megetetni. Velük együtt a kilencéves fiuk is. Egy akna eltalálta a ház sarkát, a fiúcskát meg egy szilánk. Meg is halt azonnal. Bevitték a konyhába. Közben a 17 éves Deák Erzsébet is kilopakodott a pincéből, hogy hazaoson valamilyen ennivalóért. Nagyon szép lány volt. Észrevette őt egy orosz katona. Géppisztollyal a kezében utána ment, s ráparancsolt, menjen vele a szobát kitakarítani. A katona rázárta az ajtót. Sikított, védekezett. Védte a tisztaságát. A katona agyonlőtte, aztán elmenekült. A szomszédból, ahol hallották a sikoltozást és a lövést, átjött Bodzsár István és Velebny Vilmos. Feltörték az ajtót, ott találták a halott lányt. A szülei hazavitték. Tíz napig feküdt kiterítve a szobában. Nem lehetett a front miatt eltemetni. Bodzsár István elment Ipolfödémesre a papért, az erdőn, bujkálva eljött, de csak beszentelte a gyermeket és a lányt, mert gyülekezni, nem lehetett. Harangszó sem volt. A plébánost Tóth Bélának hívták. Most kanonok, Budapesten él.

Idős Csáky József, Kelenye