Egy koncert és más semmi

A példátlan hangversenyt lelkes tapssal köszöntötte az észak-koreai kommunista elit tagjaiból álló közönségReuters-felvétel „A világhírű, nagy múltú filharmonikusok kitűnő és kifinomult előadást nyújtottak Lorin Maazel karmester irányításával” – írta az amerikai kultúrát ritkán dicsérő észak-koreai központi hírügynökség kedden késő éjjel. Az Egyesült Államok legrégebbi és egyik legnevesebb zenekarának felállva tapsolt a közönség Phenjanban. „A missziónk sikeres volt, talán sikerült kicsit kinyitni itt az ajtót” – fogalmazott Lorin Maazel, aki sokakkal együtt azt reméli, hogy az előadás enyhülést hozhat a két ország fagyos viszonyában. A 106 tagú zenekar egyébként a legnagyobb amerikai delegáció, amely valaha Észak-Koreába érkezett.

A koncertbeszámolót azonban közvetlenül követte egy másik jelentés, amely elítélte az Egyesült Államokat és Dél-Koreát, amiért új katonai együttműködési megállapodásukkal „a háború veszélyébe sodorják a Koreai-félszigetet”.

„Amíg Észak abban a hitben ringatja magát, hogy normalizálhatja kapcsolatait az Egyesült Államokkal, miközben ragaszkodik nukleáris fegyvereihez, ez a koncert csupán epizódként fog szerepelni a krónikákban” – vélte a szöuli Korea Egyetem Észak-Korea-szakértője, Kim Szung Han. A washingtoni Fehér Ház szintén lehűteni igyekezett azokat a várakozásokat, melyek szerint áttörés lenne várható a kapcsolatokban azzal a rezsimmel, amelyet a „gonosz tengelyéhez” sorolt, s a terrorizmus támogatása címén elszigeteltségben tart. „Azt hiszem, mire lemegy a nap, ezt a koncertet csak egy koncertként fogjuk emlegetni, s nem valami diplomáciai fordulatként” – mondta Dana Perino fehér házi szóvivő.

A keddi koncert számos megfigyelőben az 1971-es év „ping-pong diplomáciáját” idézte fel, amely egy sporteseménnyel készítette elő a kínai–amerikai kapcsolatok normalizálását. Akkor „azonban mindkét oldalon stratégiai elhatározás előzte meg a lépést” – mutat rá a Korea Egyetem szakértője. „Mondhatjuk: az Egyesült Államok már eldöntötte, hogy bevezeti Észak-Koreát a nemzetközi közösségbe, feltéve, hogy felhagy nukleáris törekvéseivel. A kérdés az, hogy Észak meghozta-e a maga stratégiai döntését. A jelek szerint nem.”

Nyugati zenekar soha még nem koncertezett Észak-Koreában, és az sem fordult még elő, hogy – mint most – hangversenyét élőben közvetítse az ország egyetlen televíziója. A kommunista párt vezető lapja viszont már csak néhány sorban, negyedik oldalán adott hírt a mégiscsak szenzációs eseményről.

A New York-i Filharmonikusok phenjani szereplésére egy nappal azután került sor, hogy Dél-Koreában beiktatták hivatalába az ország új, konzervatív elnökét, Ri Mjong Bakot, aki azt ígérte, elődjénél kevésbé lesz türelmes Észak-Koreával szemben, s csak akkor ad segélyt és befektetéseket Északnak, ha az végleg feladja atomfegyverkezési törekvéseit.