„De hol vannak a többiek?”

James Deardoff, Bernard Haisch, Bruce Maccabee és Harold Putoff a Journal of the British Interplanetary Society januári-februári számában publikálták figyelemfelkeltő felvetésüket. A táguló világegyetem teóriájának következményeként vetették fel az idegenek megjelenését.

A szerzők (saját bevallásuk szerint) annyiban úttörők, hogy közös nevezőre hozták napjaink és a közelmúlt különböző, az idegen civilizáció – civilizációk? – jelenlétére utaló, de legalábbis azt valószínűsítő felfedezését és teóriáját: féreglyukakat, szuperhúrelméletet, diffúziós modelleket, a tér-idő nyúlását.

Szkeptikus tudóstársak

„Manapság az a fura helyzet áll fenn, hogy a legkiválóbb modern fizikai és asztrofizikai elméletek előrejelzései alapján előbb-utóbb Földön kívüli látogatókkal fogunk találkozni, ugyanakkor az ufo-jelenség bármely lehetséges bizonyítéka gúnyos mosolyokra talál tudományos berkekben“ – nyilatkozta Haisch.

Az elutasításnak különböző egymást erősítő okai vannak: a megfigyelt jelenségek félreértelmezései, kacsák, mellébeszélés, fantáziálás – folytatja. Sokakat már a Vénusz és a Szíriusz is összezavar, ami bőven elég ahhoz, hogy ne tekintsenek tovább.

Deardoff arra hívja fel a figyelmet, hogy a tudományos közvélemény számára megalázó lenne előítéleteik feladása, és ezért viszonyulnak cinikusan a bevett vélekedéstől eltérő, ám komoly apparátussal megírt tanulmányokhoz, beszámolókhoz is.

Lakható galaktikus zónák

Deardoff és társai ausztrál csillagászok két fontos tavalyi felfedezésére hivatkoznak: egyrészt Tejútrendszerünkben létezik „lakható galaktikus zóna“, másrészt a zóna átlagos csillagaival összevetve, a mi csillagunk, a Nap viszonylag fiatalnak számít. Márpedig ezek a jelenségek arra engednek következtetni, hogy az átlagos idegen civilizációk öregebbek és fejlettebbek anyabolygónknál. A Nagy Bummot, a Big Banget alátámasztó táguló univerzum elmélete pedig azt sugallja, hogy univerzumunk szép lassan belesüllyed egy (sőt, talán több) Földön kívüli civilizációba.

Öt vagy több dimenzió?

A tudósok a szuperhúrelméletre szintén hivatkoznak eszmefuttatásukban. Az elmélet a négy (három tér-, és egy idő) mellett más dimenziók létezését is feltételezi. Például legalább kilenc térdimenzióét. „Úgy foghatjuk fel az univerzumot, mint afféle szigetet egy magasabb dimenziószámú térben“ – véli Raman Sundrum, a kaliforniai Stanford Egyetem fizikusa. Ezek a dimenziók akár világmindenségünk melletti lakott univerzumok is lehetnek, ahol leküzdhetők a fénysebesség korlátai – spekulálnak a tudósok. Sőt, a szuperhúrelmélet és a többi felfedezés lehetővé teszi azt is, hogy az idegen civilizáció akár fénysebességgel átszáguldjon egy galaxison.

Szemléletváltásra várva

„De hol vannak a többiek?“ – kérdezte asztaltársaitól Enrico Fermi 1950 nyarán Los Alamosban. A földöntúliak jelenlétét firtató Fermi-paradoxon azóta foglalkoztatja a kutatókat. Haisch szerint talán az adatokban is megtalálható a névjegyük. Mégsem ez a legfontosabb, hanem az, hogy megváltozzon a tudományos közvélemény hozzáállása az ufo-jelenséghez. (index)