Az ínyenc Puccini

Az olasz zeneszerző, Giacomo Puccini (1858–1924) legszívesebben vadászattal és horgászattal töltötte szabadidejét. A Lucca melletti Torre del Lago falucskában vásárolt magának egy házat, hogy szabadon élhessen kedvteléseinek. Torre del Lago nemsokára egy művészekből álló társaság középpontja lett.

A barátok egy kicsi, felújításra váró csapszékben találkoztak, amit Puccini egy cipésztől vásárolt, ez lett később a Bohém Klub. Az itt zajló vidám életnek ékes bizonyítéka a klub alapszabályzata. A tagok eskü alatt ígérték meg egymásnak, hogy itt jól érzik magukat, és csak finomakat esznek. Pókerarcokat, pedáns embereket, gyenge gyomrúakat, puritánokat és más nyomorultakat nem engednek be társaságukba.

Puccini asztalánál az erős gyomrúak kitűnően érezték magukat. A mester legszívesebben maga főzte meg a sajátkezűleg elejtett vadat, vagy azt a halat tálalta, amit maga horgászott. A zöldséget is ő termelte meg a ház körüli kis kertben.

Puccini 1895 októberében milánói kiadójának, Giulio Ricordinak csomagocskát küldött, benne saját kertjének terményei, egy recept és egy levél: „Kedves Giulio úr, küldök Önnek néhány font babot és két kosárka szőlőt. A bab egészen különleges, a következőképpen kell elkészíteni: hideg vízzel leöntve tegyük a tűzre, közepes tűznél két órán át főzzük, ha megpuhult, már csak három-négy kanál lé marad rajta. Tegyünk hozzá négy-öt zsályalevelet, két-három gerezd fokhagymát, sót és borsot. A végén még öntsünk hozzá egy kis olajat, és főzzük még ezzel egy darabig...”

Puccini a Bohéméletben valóságos ínyencmesterként terít asztalt. (A komponistának a librettó megírásában is nagy szerepe volt.) A színhely Párizs, 1830, karácsony napja. Hideg sült, édes pástétom és bor szerepel az első felvonásban, amely egy kis padlásszobában játszódik. Az asztal körül ül Rodolf, a költő, Marcel, a festő, Schaunard, a zenész és Collin, a filozófus. Elhatározzák, hogy az ünnepi vacsorát a latin negyedben fogyasztják el.

A második felvonásban a néző a latin negyed utcai árusainak kínálatából kap ízelítőt. Narancs, datolya, sült gesztenye, nugát, tejszínhab, pástétom, cukorka, karamell, kókusztej, pisztráng és szilva kíséri a négy barát útját, akik Mimi és Musette társaságában vonulnak törzshelyükre, a Café Momusba. Amikor a pincér eléjük teszi az étlapot, Schaunard, akiben Puccini köztudottan saját magát mintázta meg, szarvaspecsenyét és hideg homárt rendel rajnai borral. Marcel pulyka és asztali bor mellett dönt. Mimi számára csak karamellkrém jöhet szóba. A filozófusnak tyúk van a tányérján. És Rodolfnak annyira ízlik a hagyományos párizsi borjúragu, hogy azt Marcel is szeretné megkóstolni... B. A.