Az édes vér ízletesebb

Gondolnád, hogy egy-egy ragadozó állat mennyire édesszájú? Sokuknak nem elég, ha már karmaik közt tudhatják a prédájukat, de jobb szeretik, ha annak édesebb a vére a szokottnál. Ezek a ragadozók ösztönösen tudják, miképp tehetik még édesebbé karmaik közt verdeső zsákmányuk vérét.

A macska például elkapja az egeret, de nem öli meg azon nyomban, hanem játszani kezd vele. Pofozza ide-oda, miközben az egér halálra rémülten menekülni próbál, a macska azonban vigyáz, hogy ez ne sikerüljön. Miközben halálra váltan szabadulni próbál, az egérben felgyülemlik az adrenalin, így jóval magasabb lesz a vércukorszintje az átlagosnál. A macska egy idő után abbahagyja a játékot, és csak ekkor falja fel az egeret.

A gyilkos bálna kedvelt csemegéje a fókabébi. A kardszárnyúak kisebb csoportba verődve keresik fel a fókák lakhelyét, és biztos távolságból figyelik, mikor kerül a vízbe valamelyik kisfóka. A fókák ugyan próbálnak vigyázni csemetéikre, hiszen tudják, hogy ott leselkedik az ellenség, ám így is terítékre kerül egy-egy fókabébi, és amint a vízbe kerül, a kardszárnyú delfinek lecsapnak. Elkapják kiszemelt áldozatukat, de ők sem pusztítják el rögtön. Hagyják kicsit a vízen lebegni, majd valamelyikük felkapja az orrával, és több méter magasra dobja. Amikor a kisfóka a vízbe csobban, egy másik kardszárnyú újra a levegőbe hajítja az orrával, és jó ideig ismétlik ezt, „labdáznak” vele. Eközben a kisfóka iszonyú kínokat él át, halálfélelmet érez, és ugyanúgy, mint az egérnél, megnövekszik a vércukorszintje. A gyilkos bálnák csak ezután kebelezik be zsákmányukat.

Ugyanez érvényes az oroszlánokra, akik hosszú hajsza után kapják el a kiszemelt állatot. A hajsza közben a préda adrenalinszintje, így a vércukorszintje is megnő, és amikor az oroszlánok elkapják, már terítéken is van az édesített vérű zsákmány. Egy kérdés azonban jogosan felmerülhet bennünk: vajon honnan tudják ezek a ragadozók, hogy az édes vér ízletesebb?