Az apja lehetne…

„Én 26 éves vagyok, a pasim pedig 44. Hát igen, van köztünk egy pár év, de engem soha nem érdekeltek a lenéző pillantások, amelyekkel néha az utcán találkoztam. A párom nagyon férfias, a fiatal és az idősebb nők is vonzódnak hozzá. Mindig figyel rám, kikéri a véleményem, emberszámba vesz. Folyamatosan udvarol, nagyon szeret, és büszke rám. Másfél éve vagyunk együtt, de most valószínűleg összeházasodunk, mert terhes vagyok. Annyira boldog, hogy babánk lesz! Még soha nem volt ilyen kiegyensúlyozott kapcsolatom. A szüleim nagyon rugalmasak, de azért nem volt olyan könnyű elmondani nekik. Persze a nagy korkülönbség miatt engem is féltenek a rokonok és az ismerősök. Kérdezgetik, mi lesz 20 év múlva. Mi lesz? Kit érdekel! Lehet, hogy jövőre meghalok, de addig is ő az az ember, akivel minden percem szívesen tölteném!” – írja Edit az Origo internetes portál Női Lapozó c. rovatának küldött levelében.

Edit levele egy egyáltalán nem új keletű, de mégsem egy széles körben, szemöldökrándítás nélkül elfogadott jelenségről szól: amikor egy párkapcsolatban az egyik fél, akár a másik felmenője is lehetne. Ilyen párokat látva még a legtoleránsabbak is csak pár másodperc után sóhajtanak fel: hja, kérem, a szerelem nem ismer határokat. Korhatárokat sem?

Mozgatórugók

Bede Zsuzsanna pszichológus szerint, aki idősebb férfit választ, vagy apahiányt pótol, vagy olyan meghatározó volt az életében az apja, hogy ezt az érzést keresi a párjában, karakterben, gondolkodásban, stílusban, persze nem tudatosan. A férfiak pedig így próbálják fiatalítani magukat, ezzel érzik magukat tovább „férfinak”, hiszen sokuk azzal növeli erejét, milyen nő sétál az oldalán. A pszichológus úgy véli, a kapcsolat megítélésénél az egyéni motivációk a lényegesek. „Egyesek nem szeretik a saját korosztályukat. Éretlennek tartják a velük egykorúakat, ezért az idősebbekhez vonzódnak. Mások földhözragadtabbak, és a befutott – idősebb – emberek oldalán érzik magukat biztonságban. Ugyanakkor találkozhatunk megtévesztő személyekkel, akiknél nem derül ki a koruk, mert érettebbek, vagy fiatalosabbak az átlagnál, s a szerelem már kialakul, mire a kor szóba kerülne” – mondja a pszichológus.

Kívül 60 – belül 30

Csaba pontosan ez a kategória: 60 évesen is inkább negyvennek tűnik. Gondolkodásban, erőnlétben sok fiatalra rápiríthat. Felesége 22 évvel fiatalabb nála. Békében, harmóniában nevelgetik kisfiukat. „Külsőleg talán látszik rajtam a 60 év, de belsőleg sokkal fiatalabb vagyok, mint sok mai harmincas – mondja Csaba. – Az én kapcsolataimban a kor sosem volt szempont. Mindig próbáltam megúszni a sarkos döntéseket: szerintem élni kell egy kicsit, szabadon, vakmerőbben. Minek a sok tervezgetés, aggódás? Ezer korlátba ütközöl, ha valamit tenni szeretnél – fejti ki véleményét, mielőtt házasságáról beszélne. – A miénk nem tipikus párkapcsolat. Tizenhárom éve tart, a közös érdeklődési körnek köszönhetően. Szinte mindenben egyetértünk, kivéve az evezést. A feleségemnek kicsit öregesebb a gondolkodásmódja. A mai fiatalok borzasztóan vének tudnak lenni. Nyugdíjas szokás szerint nézik a tévét, a sorozatokat, s nem gondolkodnak. Nem is tudom, mikor néztem utoljára tévét, de a feleségem életéhez a sorozatok is hozzátartoznak. Tudom, kicsit csodabogárságnak számít ez a házasság, de minden része érdekes. Mivel elég fiatalos vagyok, az embereknek fel sem tűnik a korkülönbség. Nem érzem magam öregesebbnek, nem gondolkodom maradibban. A kisfiam harmadikos, gyakran jönnek hozzánk a barátai, vagy a mi barátaink, de szóba sem kerül, hogy én bácsi vagyok, a feleségemet azonban rendszeresen nénizik. Azóta pedig, amióta elvettem, egy csomót öregedett” – fűzi hozzá nevetve.

Új pár, úgy család, új gyerek

Sólyom Barbara szociálpszichológus úgy látja, manapság nem olyan gyakori a nagy korkülönbséges párkapcsolat. „Inkább az a jellemző, hogy az első házasság után a 40–50 éves kor közötti – főleg értelmiségi – férfiak kapuzárási pánikként egyre gyakrabban cserélik le feleségüket 10–20 évvel fiatalabbra, s alapítanak új családot. Ez nem társadalmi jelenség, hiszen elenyésző a számuk, de egyre gyakrabban fordul elő. Demográfiai szempontból a társadalomnak jó, hogy új gyermekek születnek. Régen éppen ezért volt gyakori, hogy érettebb, egzisztenciával rendelkező férfi – akár paraszt, akár jómódú gazda fiatal nőt vett el” – magyarázza a jelenség okát a szociálpszichológus.

S mi a helyzet, amikor a hölgy idősebb 20–30 évvel? „Tulajdonképpen ez is kapuzárási pánik, amit nők a menopauza, a klimaxnak vált ki – mondja Sólyom Barbara. – Itt is az identitáskeresés a fő motiváció: a nő annak a veszélyét érzi, hogy elveszti női mivoltát, hiszen már nem termékeny. Ennek az identitásnak a visszaszerzéséhez vagy megőrzéséhez választja a jóval fiatalabb új társat.”

Szexis érettség

De nem csak a negyvenes nők büszkék arra, ha egy náluk jóval fiatalabb pasi a párjuk: a huszonéves férfiak is szívesen dicsekszenek azzal, hogy érett nővel folytatnak viszonyt.

Éva 39 éves, közös lakásban él nála 15 évvel fiatalabb barátjával és a közös kislányukkal. „Az elején zavart a korkülönbség – mondja Éva. – Féltem az előítéletektől, de a hétköznapokban ma már egyáltalán nem érzem, szóba sem kerül. Mivel az én szüleim konzervatívabbak, kezdetben ők aggódtak jobban. A párom szülei részéről semmi negatív megnyilvánulást nem tapasztaltam: elfogadták a kapcsolatunkat, valószínűleg azért is, mert Gábornak korábban is volt jóval idősebb barátnője.”

Szülőknek nehezített pálya

Egyetlen szülő számára sem könnyű, amikor a gyermeke felnő, és semmiben nem kéri ki többé a beleegyezésünket – nemhogy a párkapcsolatait illetően. A zsarnoki énjét még a legliberálisabbaknak sem könnyű leküzdeni akkor, ha egy korukbeli férfi vagy nő oldalán költözik ki a gyermek a közös otthonból, az életéből.

Klára lánya is 20 évesen költözött össze egy 35 éves férfival. Kapcsolatuk egy éve tart, az édesanyának volt ideje megismerni a fiút. „Először kicsit megdöbbentett, amikor közölte, hogy a fiú 35 éves – meséli Klára. – Én mindenben a jót keresem, így egy kis idő elteltével mérlegre raktam, mi a jó, mi a rossz – ebben az esetben a jó többnek bizonyult. Ha a lányom annyira szereti ezt a fiút, akkor is megéri a kapcsolat, ha 10 évig tart csak.” (o-o)

Nagy korkülönbség – nagy család?

A bécsi kutatók 11 500 férfi és nő adatait elemezték. Miután megnézték, hogy vizsgálati alanyaik mely életkorban kötöttek házasságot, illetve hány gyermekük született életük párjától, azt találták, sikeres házasság esetén a legtöbb utód a négy, illetve hat év korkülönbséggel jellemezhető házaspároknál született (az eredmény az idősebb férfiakból és fiatalabb nőkből álló párokra vonatkozott). Hasonló eredmény jött ki abban az esetben is, ha olyan párokat vizsgáltak, akik korábban elváltak, majd újraházasodtak: kiderült, hogy ilyenkor legtöbben az előző párjuknál fiatalabb jelöltet keresnek maguknak – ez különösen a már idősebb férfiakra volt igaz. Az elmélet eredetileg is azzal magyarázta ezt a jelenséget, hogy mindkét nem a reprodukciós siker növelése érdekében választ így: a férfiak minél életrevalóbb utódokat szeretnének, a nők pedig olyan férfit, aki közös gyermekeik felneveléséhez a legtöbb erőforrást és biztonságos körülményeket képes nyújtani. (ka)