Ausztria és a menekültek

Még el se csitult a botrány, amit egy 33 éves mauritániai fiatalember különös, minden bizonnyal az intézkedő rendőrök és a mentősök együttes brutalitásának betudható halála okozott, máris ott volt a következő eset, a menekültek közti végzetes kimenetelű ökölharc a traiskircheni táborban.

Egyik ügyet se lehet egy kézlegyintéssel besorolni a „bármikor bárhol megeshet” kategóriába, s nemcsak a humanitárius szervezeteknek és az ellenzéknek jutnak eszébe az előzmények.

Az afrikai fiatalember utolsó perceiről váratlanul amatőr videofelvétel került elő. A szemtanúk szerinti durva ütlegelések a filmen nem láthatók, s a szóváltás miatt a helyszínre kihívott rendőrök becsmérlő szavait is csak a tanúk tolmácsolják, de tisztán kivehető, ahogy a földre tepert színes bőrű fiatalemberen rajta áll rendőr és mentős, miközben a mentőorvos két karját összefonva szemlélődik. A mentőszolgálat áldásos közreműködését, a hatóság rendteremtését mindenesetre a mauritániai fiatalember nem élte túl. A vizsgálat egyelőre csak a rendőrség és a mentőszolgálat egymásra mutogatását eredményezte, s egyik felettes hatóság sem talált hibát beosztottjainak eljárásában. Az úgynevezett afrikai falu, az egyik városi parkban néhány hétre felépített szórakoztató központ, ahol az eset történt, néhány napra bezárt; a falu vezetője, aki a fiatalember handabandázását fenyegetőnek érezve kihívta a rendőrséget, lemondott tisztségéről, s a Bécsben élő nem kevés színes bőrűnek ismét van mártírja. Nem mintha haláleset nélkül nem lenne részük elég megaláztatásban, puszta ránézésre, bőrük színe miatti zaklatásban, de a drogkereskedés és a mihaszna életvezetés örökös vádja mégiscsak más, mint a hatósági tettlegesség.

A jobb érzésű emberek és karitatív szervezetek folyamatos erőfeszítése ellenére meglévő idegengyűlölet nem elég magyarázat a brutalitásra. ĺgy nem csoda, hogy hamar szóba került a négy évvel ezelőtti hasonló eset, a nigériai fiatalember halála: Omofuma rendőrkíséretének köszönhette korai halálát, azok ugyanis kitoloncolásakor a hosszú repülőútra beragasztották a száját, „hogy hangoskodása ne zavarja a többi utast”. Talán ha a hosszúra nyúlt vizsgálat után hozott ítélet szigorúbb lett volna, ha a rendőrök nem úszták volna meg néhány havi felfüggesztett börtönbüntetéssel, ami mellett még köztisztviselői besorolásukat is megtarthatták, akkor most társaik elgondolkodtak volna, mielőtt ütnek, rúgnak, szidalmaznak.

A traiskircheni eset sem kevésbé kínos. Most hirtelen kiderült, hogy Ausztria, amely szereti szomszédainak felhánytorgatni, hogy nem jól kezelik a menekülteket, táboraik nem megfelelőek, ugyancsak nem jár élen e téren. Az alsó-ausztriai Traiskirchenben, ahol annak idején annyi magyar ötvenhatos is megfordult, pontosan olyan zsúfoltság és rossz biztonság van, mint amit mások szemére vetnek. Nem vall szakértelemre, hogy az agresszívnek tartott csecsen menekülteket moldáviai sorstársaik melletti lakásokba zsúfolták. Pedig a csecsenek köztudottan nem férnek meg más oroszországi népekkel. Az meg végképp érthetetlen, hol voltak a biztonságiak azon a végzetes estén, amikor a nevetséges vita – holmi késő este még zajongó gyerekek miatt – verekedéssé fajult, s vagy száz, bottal, fémtárggyal felfegyverzett ember csépelte egymást. Az eredmény 15 sebesült és egy halott volt. Amikor pedig a vétkesnek talált moldáviaiakat áthelyezték egy másik táborba, útközben több közülük eltűnt. A nagy hőség, az idegesség a felelős – mondta a menekültügyi hatóság szóvivője. Vajon komolyan gondolta?

Tény, hogy takarékossági okokból privatizálták a menekültek gondozását, s a kiírt pályázatot nem a nagy gyakorlattal rendelkező osztrák karitatív szervezetek közössége, hanem a European Homecare nevű német cég nyerte. Napi 12,9 eurót számol fel fejenként az államnak – ennyiből senki más nem hozná ki a korábban 17 euróba került ellátást. A fagyasztott kosztot Németországból hozzák – ami a naponta 900–1300 főt befogadó tábor körzetében osztrák beszállítók tucatjait tesz tönkre –, s a jelek szerint takarékoskodik a munkaerővel is. Kevés és olcsó alkalmazottja (Traiskirchenben mindöszsze 14 az átlag ezer bentlakóra) rosszul képzett, válságkezelésre alkalmatlan személyek.

A menekültkérdés minden belügyminiszter torkán fennakad. Az elmúlt évtizedben pártszínre való tekintet nélkül a tárca valamennyi vezetője sikertelen volt. Itt nem lehet jót lépni: nincs olyan párt vagy mozgalom, amitől Strasser ne kapná meg a magáét. Az ellenzék – szociáldemokraták és zöldek, no meg a karitatív szervezetek – kegyetlennek, embertelennek találják intézkedéseit, a koalíció szabadságpárti része, sőt saját néppárti társai közül is több viszont túl puhának tartja az idegenek beáramlását korlátozó szándékot. A kincstár pedig takarékoskodásra kényszeríti. E téren is akadt kudarc: még fel sem mérhető, mit jelent a legfelsőbb bíróság minapi ítélete, amely szerint a menekültek ellátása csakis az állam kötelessége. Egy evangélikus szervezet így perelte vissza a belügyminisztériumtól egy afgán család eltartási költségét. A döntés precedensértékű és visszamenőleges. Ha pedig a karitatív szervezetek vérszemet kapnak, a menekültekre kiadott százmillióikat kérhetik vissza.

A menekültkérdésről szóló vita most akaratlanul előbb kirobbant. Októberben kerül ugyanis a parlament elé a belügyminiszter új törvénytervezete, amely eleve kiszűri a menekültkérelemre semmiképpen nem jogosultakat. A tervezet szokatlan módon, név szerint felsorolja, mely országok tekinthetők biztonságos harmadik országnak: aki innen jön, be se adhatja a kérelmet. Ha valakitől elfogadják a kérvényt, az állami ellátásra jogosult (táborba kerülhet, a European Homecare gondozásába), s ugyanez vonatkozik azokra, akiknek jogosultsága nem dönthető el a törvény által előírt 72 órás határidőn belül. Apró félmondatok rejtenek csapdákat: a humanitárius bánásmódot követelők szerint a tervezet alapvető emberjogokat sért. A vita elkerülhetetlen – ebben a témában a forró nyárra hasonló hőmérsékletű ősz várható. A humanizmust követelők az osztrák érdekek védelmének érvébe ütköznek, s alig számíthatnak külső segítségre: Antonio Vitorino, az EU illetékes biztosa a nyáron a salzburgi fórumon kitért az állásfoglalás elől, arra meg végképp nem volt hajlandó, hogy elítélje a tervezetet. Az olasz Giuseppe Pisanu, az EU belügyi tanácsának soros elnöke pedig az egyes országok saját igény szerinti bevándorlási kvótáját nevezte kívánatosnak. Ennek szellemében Ausztriának magának kell eldöntenie, mennyit bír el. Kevesebb menekültet, mint amennyi jönne, ez biztos. Kérdés, a traiskirchenihez hasonló eset a menekültek kezelésének bírálatát, a takarékoskodás elítélését vagy inkább az idegenek iránti ellenszenv növekedését váltja-e ki.

Bécs, 2003. szeptember