A talajművelésben is rendszerszemlélettel

A harmadik kritérium azonban ellentmondásban van az előző két követelménnyel. Ezért nem alkalmazhatók olyan technológiák, amelyek kizárólag csak a kis energiafelhasználást, illetve csak a kevés műveletszámot tekintik célnak. Ilyenkor vagy a termés csökken, vagy néhány év múlva a megnövekvő műveletszám-igény drágítja meg az olcsónak ígérkező talajművelést. A vetőkultivátorra alapozott növénytermesztés technológiai rendszer kevés műveletszám és kis energiafelhasználás mellett a növény számára a megfelelő talajállapotot is biztosítja.

A vetőkultivátoros művelés azért számít talajkímélő műveletnek, mert talajtakarást végez a vetősávok között, javítja a talaj vízbefogadó képességét. A műveletek összevonása, kombinálása folytán így kevesebbet bolygatjuk a talajt, ezáltal csökkentjük a viszszatömörödést, elkerülve egyben a taposás okozta káros hatásokat. Agronómiai előnyei, hogy mérséklődik a talajfelszín elhordhatósága, javul a talaj biológiai tevékenysége, hordképessége és kultúrállapota (hajlam a beérésre, vízállóbb szerkezet). Nem utolsósorban pedig javul a művelhetőség, vagyis szélesedik az a „nedvességállapot-tartomány”, amiben jó minőségű talajmunkát lehet végezni, elenyésző rögösödés és porosodás mellett.

Ökonómiai előnyei a művelési költségek csökkenésében mutatkoznak meg, és a művelési kockázat is lényegesen mérséklődik alkalmazása esetén. Az eddigi tapasztalatok alapján igazolható, hogy az elérhető időmegtakarítás más technológiákkal szemben 50-55%, a termelés költség-megtakarítás – mint a várható nyereség legbiztosabb eleme – 35-40% között mozog.

A vetőkultivátor hagyományos technológiával előkészített területeken is nagy teljesítménnyel használható. Magágykészítés, vetés, műtrágyázás tehát egy menetben történhet!

A vetőkultivátor használata száraz években is – a lehető legkevesebb vízveszteséggel – megfelelő vetési és kelési eredményt biztosít.

Külön említést érdemel a sávos szórt vetés, amely kalászosok és napraforgó esetében szinte mindenütt terméstöbbletet is eredményez. ĺgy a műveletszámok csökkenése, az ebből eredő alacsonyabb költségek, a környezetvédelem és a talajvédelem mellett a gép árának gyors megtérülése is fontos szempont lehet. Csapadékos őszi időszakban is – a sokoldalú használhatóságból következően – a legkevesebb talajkárosítással idejében és biztonságosan vethetők az őszi kalászosok. A takarékos talajművelés megkezdése utáni második, harmadik évben pedig már a talaj vízforgalma is bizonyíthatóan kedvező irányban változik.Az elővetemény tarlómaradványai értékesek, és ha ezt a talajba keverjük, növeli annak szervesanyag-tartalmát. Ha a talaj felszínén hagyjuk, akkor csökkenti a talajnedvesség veszteségeit. A talaj vízgazdálkodása a fizikai állapotától függ, ha ez kedvező, akkor a termőtalaj alkalmas a csapadékvíz befogadására és tárolására. Még az aszályos időjárás okozta károk is nagy biztonsággal enyhíthetők ott, ahol nincs a felszín alatt tömör záróréteg, és a talaj egy része tarlómaradványokkal borított.

A művelés során módszereinkkel mindenképpen alkalmazkodnunk kell a talaj kötöttségéhez, annál is inkább, mivel a költség- és talajkímélő művelés minden kötöttségi érték mellett megvalósítható. A középkötött talajok művelhetősége a legjobb. Ezek szerkezetét ne rontsuk taposással, „felrögösítéssel” vagy „elporosítással”!

Ha az erős kötöttség a sok talajmunka eredményeképp sem enyhül, akkor a feltalaj fokozatos mélyítésével érdemes próbálkozni. ĺgy ez a réteg alkalmassá válik nagyobb mennyiségű csapadék befogadására. Az altalaj tömörödését időnkénti mélylazítással lehet megszüntetni, mindenképpen törekedni kell azonban a menetszám csökkentésére.

A laza talaj magasabb víztartalma ellenére is jól művelhető. Nem tanácsos feleslegesen bolygatni, vagy levegőztetni és – a többnyire – kis mennyiségű szerves anyagot elvesztegetni.

A talajművelésben az ésszerűség mindig fontosabb szempont, mint a pillanatnyilag elvégzett munka tetszetőssége. Ne az esztétikum játssza tehát a főszerepet, ne a látvány érdekében dolgozzunk! Vigyázat! Minden egyes elvégzett művelet 10-15 mm vízveszteséggel is együtt jár.

A művelettakarékos talajművelés már a betakarításnál kezdődik, ahol a szármaradványok megfelelő aprítása és a kombájn munkaszélességében történő egyenletes terítésük alapvető fontosságú. Ez a művelet segít megőrizni a talaj nedvességét, hatékonyan véd az erózió ellen, és késlelteti a gyomok kelését. Mindezek eredményeként egyszerűbbé válik a műtrágyázás és a sekély mélységű vetés.

A szármaradványok aprítását és terítését célszerű a betakarítással egy időben, a kombájnra szerelt szalmaszecskázóval végezni. Nagy tömegű szármaradvány (pl. kukorica) esetén a betakarító adapter alá szerelt aprítóberendezés jelentősen csökkenti a kombájn teljesítményét. Ezért ésszerűbb egy független – lényegesen olcsóbb – géppel végezni a szár aprítását. Nagy tömegű – 8-10 t/ha – szármaradvány esetén ajánlatos az aprított és egyenletesen terített szármaradványt nehézkultivátorral bedolgozni.

Eke helyett közel kétszeres hatékonysággal használható a nehézkultivátor kalászosok, a részben már zúzott kukorica, napraforgó szármaradványának a betakarítással egyszerre történő aprítására és részleges bedolgozására. Nehézkultivátorral megművelt kukoricatarló vetőkultivátorral azonnal vethető. Ezzel a módszerrel az alapművelés és a vetés is talajkímélő tevékenység. (yl)