A malacok elválasztáskori takarmányozásának szempontjai

Ismeretes, hogy a malacok emésztőrendszerének fejlődése életük első 3-4 hetében meglehetősen lassú. A születéskor meglévő enzimrendszer tulajdonképpen csak az anyatej emésztésére képes. A választás utáni időszakban azonban gyorsan változik az enzimek termelése, amely a felvett tápanyagok mennyiségétől függ. A kocatej gyakorlatilag 15-20 napos korig képes fedezni a malacok tápanyagigényét. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a kocák tejtermelésében, az alomlétszámban, így az egy malac által a tejből felvett tápanyag mennyiségében jelentős különbségek vannak. Ezért fontos, hogy az elválasztás során adott takarmányokat körültekintően válasszák meg az állattartók, állítja dr. Gács Pál magyarországi szaksajtóban megjelent cikkében.

Mikor adjunk először takarmányt a malacoknak?

A választás napján fogyasztott szilárd takarmány mennyisége döntően befolyásolja a malacok további fejlődését és termelését, sőt, életkilátását is. A választott malac törésmentes fejlődése a szoptatási időszakban a szilárd táplálékra szoktatás során alapozható meg.

A szakirodalomban általában a 8-10 napos kor az ajánlott időpont, amit főleg a malacok természetes kíváncsiságára alapoznak. A takarmány kiválasztása több oknál fogva igényel nagy körültekintést. Jellemző (helyesen), hogy egy állomány takarmányozása egy koncepción alapuló, egy takarmánygyártó által forgalmazott, ezáltal nyilván egymásra épülő lépcsőkből áll, melynek első eleme a prestarter vagy más névvel elnevezett tápszer, amely a hátán kell, hogy vigye a takarmánysor összes többi elemét. Az ember azt gondolná, hogy ezt tudva minden takarmánygyártó cég kiemelten koncentrál az első takarmányra. Az etetési „kísérletek” során azonban azt látjuk, hogy az egyes prestarterek között használati értékben döbbenetes különbségek vannak. Már a beltartalom vonatkozásában a koncepciók kavalkádjával találjuk szemben magunkat: a 16% -os fehérjetartalomtól a 28%-ig terjed a kínálat, persze élettani magyarázatokkal kísérve. Ma nyilván nem a fehérjetartalom a lényeg, itt is ez csak példa. Beltartalom vonatkozásában lényeges szempont a limitáló aminosavak (kiemelten a lizin, továbbá a methionin, treonin, cisztin és triptofán) mennyisége, aránya, az emészthetőség, az enzimekkel történő kiegészítés, az egyes alkotók pufferkapacitása, az íz- és aromaanyagok, valamint étvágyjavítók, melyet egy kezdeti takarmány nem nélkülözhet. Hogy mitől van az, hogy az egyik prestarter kívánatosabb, mint a másik, egyelőre nincs rá magyarázat. A fizikai forma (dercés – granulát) nem játszik komoly szerepet, a beltartalom még kevésbé, mint ahogy a takarmány ára sem. A preferencia-vizsgálatokat osztott vályúban végzik, egyazon alom 2-3 takarmányból válogathat. Néhány óra alatt dönt a malac valamelyik mellett, a kevésbé preferált takarmányhoz ezt követően csak kényszerből fordul. Takarmányos üzletkötők, tanácsadók szoktak ilyen esetben vérig sértődni, miszerint megbuktattuk a takarmányát. El nem tudom képzelni, hogy mi vihet rá egy sertéstartót arra, hogy a malacok által előnytelenebbnek tartott anyagot válassza.

A malacok 44-46 napos korig 7-10 kg szilárd takarmányt fogyasztanak. Meggondolás tárgya, hogy ezt egy vagy két lépcsőben adjuk. Ha ezt az időszakot kétlépcsősre tervezzük, akkor az első lépcsőben egy ún. „életmentő” tápszert adunk, amely tulajdonképpen csak a halmazállapotában megváltoztatott kocatej (azaz tejpótló jellegű), míg a második a klasszikus prestarter. Az „életmentő” tápszer ajánlott adagja 1–2 kg/malac, mellyel az a gond, hogy a választást követő napokban – leginkább a 4–6. napon – fogy el, és itt kellene tápot váltani. Ezt mindenkinek magának kell kipróbálni. Ha ezt a tápszert arra használjuk, hogy a választást követő két nap étvágytalanságát csökkentsük, elképzelhető az alkalmazhatóság. A gyengébb malacokból képzett csoport felzárkóztatására az életmentő tápszer kifejezetten alkalmas. Addig etetjük, míg az állatok növekedése, takarmányfogyasztása kézzelfoghatóvá nem válik. A szakmai közvélemény szerint a malac akkor választható, ha szilárd takarmányból az életfenntartó szükségletét fedezni képes. (röv.)