A hobbiszakács fantáziaételeket főz

„A főzésben az a legjobb, ha ízlik a kosztosoknak”A szerző felvételeiVilági Oszkár jó nevű ügyvéd azok közé a férfiak közé tartozik, akik szeretnek tevékenykedni a konyhában, és tudnak is. Nem szakácskönyvek vagy hagyományozódó módszerek alapján készíti az ételeket, hanem saját ízlése, fantáziája, pillanatnyi hangulata szerint. Az eredménnyel az egész család (a feleség, Nagyvendégi Éva, az Új Nő szerkesztőségi tanácsának elnöke, Réka, a tizennyolc éves nagylány és Bálint, a nagyóvodás) elégedett.

Hogyan kezdődött ez a főzési hobbi?

Újházasokként két évig feleségem szüleinél laktunk, anyósom főzött, mert a feleségem akkor még egyetemi hallgató volt, meg különben sem engedte volna őt az anyósom. Amikor dolgozni kezdett, a szakmája miatt, a Nő újságírójaként sokat utazott, ezért sem főzhetett. Mikor tehát különköltöztünk, mindjárt az elején úgy alakult a mi közös életünk, hogy én kezdtem el főzni, mert örömmel tettem, szeretem csinálni. Ennek a gyökerei még mélyebbre nyúlnak vissza, a mi családunkban ugyanis minden vasárnap az apukám főzött. Számomra ez volt a természetes, de most, hogy visszatekintek, a hetvenes években ez végképp nem volt jellemző a mi vidékünkön, ahol az asszonyok mostak, főztek, a férfiak pedig egyéb dolgokat csináltak, de főzni biztosan nem főztek. Édesapám sem azért főzött, mert édesanyám nem szeretett volna, ellenkezőleg, ő is szeretett... Ő hét közben főzött. Előírásszerűen mindennap volt főtt étel. A konyhába hétvégeken apám vette be magát, élvezte a főzést, neki is kikapcsolódás volt, szórakozás, amivel mindenki jól járt, édesanyám pihenhetett, mi pedig különlegeseket ettünk. Apám édesanyja is nagyon jó szakácsnő volt, a nagyapám ellenben egy tojást sem tudott megfőzni. Ám az egyik komáromi nagybátyám ínyencszakács.

ĺgy aztán nem csoda, ha tudja, hogyan kell az ételt jól elkészíteni... A hajlam valószínűleg továbböröklődött. Tudatosan is tanítgatták a fortélyokra?

Nem, nem tanítottak, magától jött, egyszerűen elkészítettem a dolgokat. A húgom például szintén tud főzni, de otthon, a szülői házban sohasem főzött, mert nem is óhajtott. Én meg bementem a konyhába, és boldogan hozzáfogtam bármihez, amit szerettem. Egyébként van egy csomó étel, amit a mai napig nem próbáltam, és nem is tervezem, mert csakis azt főzöm, amit én is szeretek. Nem vagyok háziasszonyszerű szakács, aki mindennap főz, inkább amolyan ínyencszakács. Vannak bizonyos elképzeléseim, hogy úgy mondjam, életszakaszaim, amikor kitüntetett figyelmet szentelek bizonyos ételeknek. Most például a tésztafélékre összpontosítok...

Ezek nagyon divatos ételek manapság...

Igen, de engem a saját ízlésem hajt, hiszen volt olyan időszakom, amikor a paprikás krumplit tartottam az ételek ételének.

Az ételek ízesítése külön művészet. Ezt is eltanulta a szülői ház konyhájában, vagy saját maga kísérletezik új ízekkel?

Jó példa erre a már említett paprikás krumpli. Úgy gondolhatnánk, hogy ez egy egyszerű étel, minden kétbalkezes el tudja készíteni, mert szinte „kilátszik” belőle, hogy miből áll. Nálam ez sem egészen így van, mert az én paprikás krumplim a vártnál sokkal többet nyújt, főételként fogyasztható: teszek bele apróra vágott füstölt szalonnát az íz kedvéért, hagymát, paprikát, paradicsomot, de teszek bele friss gombát, csirkemellet is. Fontos, hogy mindig legyen egy alap, mely aztán tovább fokozható. Ez esetben az alap a krumpli, mely elbírja a gombát, a paprika, a paradicsom szintén, tehát összeillenek. Ezek együtt barátok a hússal is, amitől ez még nem gulyásszerű, hanem kissé sűrűbb. Nagyon finom fantáziaétel. A fűszerek közül nagyon szeretem a fokhagymát, a bazsalikomot, a csilit. Otthon a fűszerek nem kaptak különösebben hangsúlyt, de az egész Csallóközre jellemző volt, hogy a fekete borson és a pirospaprikán kívül nem ismertek mást. A gyermekkori ízek, melyekre szívesen emlékszem: édesanyám egyszerű, megismételhetetlen paprikás krumplija, rántott csibéje, pörköltje, petrezselymes krumplija, töltött csibéje, cigánypecsenyéje szintén egzotikus fűszerek nélkül készült.

Változtatott valamit a szülői házból hozott étkezési szokásokon?

Volt nálunk egy nagyon fontos törvény, amelyet a család minden tagjának be kellett tartania: a vacsora mindennap pontban fél nyolckor volt, és pontosan négy órakor az uzsonna. Emlékszem, még tizenhét éves koromban is haza kellett mennem délután négyre, hogy ott lehessek a családi uzsonnán, aztán pedig ugyanilyen halálpontosan meg kellett jelennem a vacsorán is, késés nem jöhetett számításba. Amikor megnősültem, az első változtatás az életemben e rendszer felrúgása volt, mert nagy tehernek éreztem, s szerintem a fiatalok programjába sem fér bele az ilyen szigorú kötöttség. Mi nagyon liberálisak vagyunk, a kicsi például akkor eszik, amikor akar. Azt gondolom, az evés nem az a tevékenység, amire bárkit is kényszeríteni lehet. Ha kell, azt a szervezete jelzi, s biztosan kérni fog. Vannak dolgok, amelyeket nem erőszakolhatunk senkire csak azért, mert mi felnőttek vagyunk, ő pedig gyerek.

Konyhájukban akad még manapság valami háztájiféle, amiből a finomabb ízeket elővarázsolja?

A feleségem és én is tipikus magyar családból származunk, ahol mindig akadt valami a kamrában. Az én gyerekkoromra a jellegzetes húsos ételek voltak jellemzőek. Csak idővel kezdtünk vigyázni arra, hogy ne együnk nehéz, zsíros ételeket. Vannak viszont olyanok, amelyeket ma sem készítek zsír nélkül, ilyen például a pörkölt, ezt finom disznózsír nélkül nem lehet feltenni, mert nem jön ki az íze. Persze, egy tizennyolc éves fiatal lány és egy karcsú feleség mellett nem vihető túlzásba, de szoktam legalább egy pici szalonnát pirítani alá, csak az íze kedvéért. Néha kívánja az ember ezeket a magyaros ízeket. Az ételeknél egyébként csak arra kell ügyelni, hogy olyan dolgokat ne keverjünk össze, melyek kizárják egymást. Ezenkívül a mértékletesség is fontos, vagyis az arányok helyes eltalálása.

Mi a kedvenc étele?

A kirántott csibét szeretem. A legjobb étkezésünk mégis a karácsonyi vacsora. Ilyenkor veszünk tíz-tizenkét kiló halat, ezt mindet kirántjuk, összejön a család, s mindenkire majd egy kiló jut. Ez a halmennyiség nem fogy el aznap, viszont vagyunk egypáran, akik halálra eszszük magunkat vele. Másnap reggel pedig az első dolgunk felfalni a maradékot. Most már jó pár éve ez az ünnep velejárója, el sem tudom képzelni anyósom finom rántott hala nélkül! Ezt nem cserélném el semmilyen mesterszakács remekművéért. Új, tavaszi zöldségekből mindnyájan nagyon szeretjük az olaszosan megsütött rakott karfiolt, melybe reszelek friss répát, hagymát, sajtos-tejfeles mártással leöntöm, kevés paradicsomot karikázok rá, bazsalikommal meghintem, szóval így rétegezem, és megsütöm. Én ugyanis imádom a fiatal sárgarépát. Ez az étel pedig kimondottan könnyű, nem megterhelő, egészséges. A zöldségek részben az édesanyámtól származnak, de piacon is vásárolok, mindig kiválasztom az olyan termelőket, akiken látom, hogy kicsiben, környezetbarát módszerekkel termesztik kevéske zöldségüket.

Mi a véleménye a vegetáriánusokról? Kolléganője, akivel megosztja pozsonyi irodáját, közismerten vegatáriánus konyhát vezet. Mennyire befolyásolja Önt ez a hatás a főzésben?

Az ő számára ma már nem kérdés, hogy mit eszik, ez életfilozófia, nem képes húst enni, és nem is kívánja. Az ő ízvilága egészen más. Karácsony előtt szoktak tartani egy összejövetelt, ahol nagyobb társaság gyűlik egybe, s vegetáriánus különlegességeket készítenek. A legnagyobb baj ezekkel az ételekkel, hogy mi nem szoktunk hozzájuk, s nincs is fantáziánk, mit mivel lehet, milyen fantasztikus ízhatásokat lehet elérni némely zöldség párosításával.

Mi lenne az az ok, mely miatt Ön is csatlakozna a vegetáriánusokhoz?

Az ember az idővel fejlődik, például idén kevesebb húst eszem, mint egy évvel ezelőtt, talán egyszer eljutok odáig, hogy nem lesz szükségem rá egyáltalán. Egészen spontán jött az is, hogy elkezdtem főzni ezeket a zöldséges ételeket, s a család minden tagjának megtetszett, most már ők mondják, hogy főzzem ezt, hisz az ember ösztönösen érzi, mi a jó neki. A könnyű ételek után sokkal jobban érezzük magunkat. Ha zöldségeket eszem, a szellemi teljesítményem is jobb. Szerintem, hogy milyen az ember, az attól is függ, mit eszik. Aki sok húst eszik, az agresszívabb lesz tőle.

„Ha zöldségeket eszem, a szellemi teljesítményem is jobb” Az előbb az ösztönökről beszélt. Hogyan táplálkozik, az ételek megválasztásánál miben hallgat a szervezetére, milyen a napi étlapja?

Újabban általában sült zöldségeket készítek, vagy spagettiszerűségeket valamilyen masszával, meg csirkehúst. A közreadott receptet is kitaláltam. Mivel nem szeretem a tisztán paradicsomos spagettit, feltettem a hagymát, gondoltam, gomba is lehetne benne, meg spenót, ahhoz viszont a sajt illik, így alakult ki az én spagettim. Igyekszem nem vacsorázni, csak reggelit, ebédet eszem. Ez a módszer fél év alatt mínusz nyolc kilót jelentett számomra. Olyan típus vagyok, hogy ha úgy gondolom valamiről, az nekem nem jó, akkor tovább már nem ingok meg, egyszerűen többet nem csinálom. ĺgy voltam például a dohányzással is: tizenöt éves koromban kezdtem el dohányozni, huszonhárom évesen hagytam abba, azóta többet nem szívtam, pedig addig negyven kellett naponta. A súlyommal sem voltam elégedett, nem éreztem jól magamat, azt mondtam, elég, s kihagytam a vacsorát. Nagyon sok gyógynövényteát iszom, szeretem a stresszoldó zöld teát, az ásványvizet, a tisztító teákat. Kávét januártól csak egyet iszom naponta, s csak jó minőségűt. Elmondom, mitől rossz a kávé: a nálunk vásárolható nagy része harmad- vagy negyedosztályú. Alapvető feltétel tehát, hogy szemes kávét kell venni, mégpedig A kategóriájút, melynek árkülönbsége minimális, a minősége viszont kiváló. A főzés legjobb módja pedig a klasszikus kávéfőző, ahol a víz saját súlya nyomja át szép lassan magát a kávén. Ami a napirendet illeti, közös reggeli általában nincs, mindenkinek más az ízlése. Éva és Réka követik a divatot, és müzlis-túrós reggelit fogyasztanak, a fiam, ami eszébe jut, azt eszik, én pirított kenyeret. Rékának régen kedvenc étele volt a hagyma és a szalonna, nagyapjával egyenesen a serpenyőből ette, ma már persze meg sem kóstolná. A fiam egy macsótípus, mégsem túlzottan húsos, inkább a könnyebb ételeket kedveli. Ebédre mindenki azt eszik, amit lát, Éva vendéglőben, a lányom nem tudni, hogy mit, mert nem követhetem nyomon, jár-e az iskolai étkezdébe. Én nagyon gyakran eszem étteremben, szerencsére, ma már alaposan megváltozott a helyzet, s Pozsonyban sok jó vendéglő van. A nagyobb evések időszaka a hétvége, ebből a vasárnap gyakran az édesanyámnál telik, tehát én szombaton vagyok kreatív. Régebben hétközben is gyakran előfordult, hogy késő este kezdtem el főzni, így engedtem ki magamból az egész napi stresszt. Szükségét éreztem annak, hogy ilyen irányú pozitív munkát végezzek. A főzésben az a legjobb, ha ízlik a kosztosoknak. Engem legalábbis az visz előre, ha megdicsérik az ételt. Ha viszont megeszik, s mégis megkritizálják, az nagyon megbánt.

A felesége soha nem is kívánkozik a konyhába?

Az ő erőssége az otthonteremtés, csodálatos érzékkel lakberendez. Napközben van valaki, aki megcsinálja a nagyobb munkákat, de ha megmarad az esti edény, nem várja meg a reggelt, legtöbbször Éva az, aki hajlamos a rendszeretetre, s nekifog. Nekem nem annyira fontos, hogy azonnal el legyen mosva az edény, de előfordult az is, hogy a vendégek után én tettem rendet, mert a többiek fáradtak voltak.

Külföldön milyen ízeket részesítenek előnyben?

Minden kirándulásunk alapfeltétele, hogy svédasztalos legyen a reggeli, mert ha az ember választ, és nem a legelégedettebb a választásával, akkor tekingélhet a másik tányérjára. A spanyoloknál ez teljesen természetes, a görögöknél is nagyon finomakat ettünk. Amerikában nem tudtak megfogni semmiféle kulináris újdonsággal. Egyetlen étterem volt, amiben valamilyen füstölt, pácolt húst ettem, ennek minden apró morzsájában lehetett érezni a finom ízeket. Cejlonban nagyon ízlettek a csípős ételek, az ember sosem tudta, hogy mi fog csípni. Egyszer a hal, máskor a hús vagy a körítés. A karit sokan nem szeretik, én viszont igen. Finomak voltak a halak, például Kubán ettem életem legfinomabb halát. Nagy meglepetés volt számomra Ázsia, a hinduk és a rettentő tisztaság. Az európainak két tényezővel kell számolnia: az egyik, hogy nagyon meleg van, s mi, ha meglátunk valamilyen ételt a melegben, már rosszat sejtünk, a másik, hogy az ő lakáskörülményeik teljesen puritánok, kis kalyibákban laknak, de tisztán. Soha nem mennek be cipőben a házukba, naponta többször összegereblyézik a ház körül a homokot, és felmossák a lakást. Mészárszéket is láttam, érdekes volt egy gépük, amelyik megpucolja a csibét. Két helyi lakos éppen ide igyekezett, egy-egy hatalmas méretű disznót szállítottak. Az állatok négy lába speciális zsákba volt dugva, gúzsba voltak kötve, s úgy szállították mopedjeik hátsó ülésén. Hátulról csak a motorozó disznók látszottak, eltakarták az embereket, roppant mulatságos látvány volt.

Az én spagettim

Hozzávalók:

2 fej vöröshagyma vagy két csomag zöldhagyma, 20 dkg friss gomba (laska vagy sampinyon), 1 zacskó fagyasztott spenót vagy ennek megfelelő friss spenót, 1 fej fokhagyma, 1 zöldségleveskocka, 1 doboz tejföl, 3 csirkemell, 2 paradicsom, 2 kiskanál őrölt paprika, só, bazsalikom, spagettitészta, 1 Niva sajt.

Az olívaolajat egy serpenyőben felhevítjük. Az apróra vágott fokhagymát megfuttatjuk az olajon, majd hozzáadjuk az őrölt paprikát, a bazsalikomot, az apróra vágott hagymát és a csirkemellet. Kevergetés mellett kissé átsütjük, majd hozzáadjuk a felvágott gombát és a paradicsomot. Ha kell, löttyintünk hozzá 1 dl vizet. Beletesszük a leveskockát, és mielőtt elkészül, a spenótot is. A tejfelt kis edényben lassú tűzön felmelegítjük, hozzáadjuk a sajtot, majd addig kevergetjük, amíg a sajt felolvad. A csirkéhez adjuk a masszát, és még két percig főzzük. Ha elkészült, legalább fél órát hagyjuk pihenni, majd ráöntjük a spagettire, és reszelt sajtot szórunk a tetejére. Jó étvágyat hozzá!