A gyerekmúmiák rejtélye

Kevesen tudják, hogy nem az egyiptomiak voltak az elsők, akik halottaikat bebalzsamozták és mumifikálták. Míg Egyiptomban hozzávetőleg 5000 évvel ezelőttről ismert a legkorábbi múmia, addig a Chile északi részén meghúzódó Atacama-sivatag lakói már 8000 évvel ezelőtt is alkalmazták a halottak konzerválásának különleges eljárását. A Chinchorro törzs szokásait meglepő demokratizmusuk teszi különlegessé: az egyiptomiakkal ellentétben ugyanis nemcsak uralkodójukat, törzsi vezetőjüket vagy az elit valamely tagját mumifikálták, hanem társadalmi helyzetre való tekintet nélkül mindenkit.

Kutatók sokáig nem értették, hogy a világ legkorábbi múmiái miért éppen gyerekmúmiák, de úgy tűnik, a chilei Tarpacana Egyetem egyik régésze – egy szerencsés véletlennek köszönhetően – most rájött a titok nyitjára. Bernardo Arriaza elmondta: nem a laboratóriumban, nem is kutatás közben jött rá a gyerekmúmiák rejtélyére, hanem hétköznapi újságolvasás közben. „Éppen egy chilei napilapot olvastam, amelyben az arzénnal és ólommal szennyezett források problémájáról volt szó. Megemlítették mellékesen azt is, hogy az arzénos víz sokszor vezet vetéléshez. Ez a félmondat vezetett rá a gyerekmúmiák rejtélyének megoldására” – nyilatkozta Arriaza. Szerinte a múmiák lelőhelyére 8000 évvel ezelőtt is jellemző volt, hogy az a kevés életet jelentő víz, amely segítségével még éppen életben tudtak maradni a Chinchorro törzs tagjai, arzénnal szennyezett volt. Az arzénos víz minden bizonnyal akkoriban is hozzájárult a korai szülésekhez, a spontán vetélésekhez és a gyakori gyerekhalálhoz. A törzs tagjai valószínűleg gyerekeik elvesztése felett érzett fájdalmukat próbálták meg egy rituális szertartás révén enyhíteni – ez lehet az oka annak, hogy az első múmiák elsősorban gyerekmúmiák voltak. Később aztán a gyerekeken kipróbált módszert minden halottnál alkalmazták, és egészen Kr. e. 2000-ig bezárólag ha nem is mindenkit, de a Chinchorro törzs igen sok tagját mumifikálták.

A demokratikus eljárás már önmagában is meglepő, és bár az arzénos víz okozta gyerekhalandóság valóban magyarázatul szolgálhat arra, hogy a világ jelenleg ismert legkorábbi múmiái miért is gyerekmúmiák, egy nem kevésbé izgalmas kérdés továbbra is nyitva maradt. Nevezetesen az, hogyan lehet, hogy egy vadászatból és leginkább halászatból élő törzs a mumifikálás igen bonyolult eljárását szinte a kezdetektől fogva igen magas szinten művelte? A régészeti leletek tanúsága szerint ugyanis a Chinchorro törzs nem tartott háziállatokat, nem ismerte az agyagedényeket és a fémszerszámokat, nem termelt növényeket, tagjai elsősorban halászatból éltek. A sivatag peremvidékét átszelő kis patakok gazdag forrásul szolgálhattak, mivel kutatók szerint táplálékuk kilencven százalékát a halak tették ki. Maga a törzs ugyanakkor rejtélyes módon mégsem a víz közelében telepedett le, hanem az embertelen körülményeket biztosító sivatag belső részeiben. Az évezredek folyamán ráadásul egyre kifinomultabb módszereket alkalmaztak a mumifikálásnál. Az első időszakban jellemző módon ténylegesen darabjaira szedték a halottat, megtisztították a belső részektől, majd újból összerakták. Gyakran még a bőrtől is megfosztották a holttestet, hogy aztán agyaggal bekenve és kiszárítva konzerválják. Ezt követően csavarták lepelbe, végül pedig még vastag hamuréteggel és barnakővel is bekenték. Ez utóbbiaknak köszönhető, hogy a Kr. e. 5000 és 3000 közötti időszakból származó múmiák java része fekete.

Kr. e. 2500 és 2000 között aztán megváltozott a mumifikálási eljárás: immár nem szedték darabjaira a holttestet, inkább felvágták, hogy a belső részeket eltávolítsák, és nem volt jellemző a bőrréteg eltávolítása sem. A múmia teste ekkor már nem fekete, hanem vörösre festett.

Amilyen rejtélyes módon tűntek fel 8000 évvel ezelőtt a Chinchorro törzs múmiái, legalább ugyanolyan rejtély, hogy miért is hagytak fel a gyakorlattal Kr. e. 2000 körül. Magyarázat egyelőre erre sincsen, csak annyi biztos, hogy a törzs tagjai mintegy 4000 évvel ezelőtt minden további konzerválási eljárás nélkül kezdték eltemetni halottaikat. (ng)