A boldog élet nőies kellékei

Ahogy telnek az évek, velünk együtt gyarapodik a bevásárlólistánk is, gyűlnek a tételek, folyton kiegészítjük korábbi elképzeléseinket. Vessünk tehát egy pillantást arra a bizonyos listára, mellyel a szebbik nem elindul az élet nagybetűs bevásárlóközpontjába!

Elengedhetetlenül szükséges:

1. „a világ legbájosabb, legokosabb, legügyesebb teremtése” és persze „mindenki kedvence” titulus,

2. vonzó karrier (orvos, tanító, balett táncos, énekes, elárusító),

3. habos-fehér menyasszonyi ruha,

4. egy tökéletes férj, meg sok gyönyörű kisgyerek,

5. egy szép ház, nagy udvarral, virágoskerttel, kutyával, macskával,

6. egy szép autó, lehetőleg piros (apró mintás belső huzattal),

7. barátnők, akikkel kávézni meg gyereket sétáltatni lehet

8. rengeteg ruha, cipő, táska meg kiegészítők,

9. hétvégi ház a hegyekben,

10. sok szabadidő,

11. napi több óra sport.

A realitás

És egyszer csak az ember lánya észrevétlenül azon kapja magát, hogy ott áll a százszor elképzelt BEVÁSÁRLÓKÖZPONT előcsarnokában, és elkezdi keresni azt a sok jót, amiről annyit hallott az életről szóló reklámokban. És toljuk a kosarat magunk előtt, serényen gyűjtögetve a fontosnak tartott cikkeket. Persze, néha csalódunk, hiszen kiderül, amíg a karrier részlegen nézelődtünk, sajnos a tökéletes férjből már nem maradt egy sem raktáron, az utolsót nemrég vásárolták fel előlünk. Maradtak azonban kevésbé tökéletes férjek, gyengébb kiszerelésben, kicsit nagyobb vagy kicsit kisebb számban, ami azért elég jól áll nekünk, ha hajlandók vagyunk összeszorított foggal elviselni, hogy nem a mi méretünk. És lehet, hogy nem telik annyi gyönyörű kisgyerekre, amennyit szeretnénk, de talán ha lespóroljuk a nagy udvart és a virágoskertet, és megelégszünk egy cserép muskátlival a tömbházi lakás erkélyén, még a kis piros autó is belefér a költségvetésbe.

Mire vágyunk?

Persze örülünk sok apróságnak, ami bekerül a kosárba, és még azért sem búsulunk, hogy csak a barátaink hétvégi házában szoktunk nyaralni, hiszen vigasztal a tudat, hogy vannak barátaink. Néha visszatérünk egy-egy részleghez, reménykedve, hogy friss áru érkezett időközben, és a nagy rohanásban észre sem vesszük, egy-két fontos apróság kipottyan a kosárból. Néha rájövünk, hogy amire a legjobban vágytunk, csupán hatalmas méretű kacat, és restelkedve lopjuk vissza a polcra, remélve, hogy senki nem vette észre, mennyire hagytuk magunkat befolyásolni a közvélemény által. Közben a polcok között ismerősök jönnek-mennek: boldogok, csalódottak, reménykedők. És a bevásárlás soha nem ér véget, hiszen mindig akad még hely a kosárban, és mindig akad újabb kívánság, csak egy kis szerencse kell hozzá. (meno.ro)