A digitális bennszülött olyan, mint a jeti – interjú Tomolya Róbert informatikatanárral

35 éve tanít. Ennyi idő alatt rengeteget változott a technika világa. Mennyire volt nehéz lépést tartani?

Abból, amit annak idején az egyetemen tanultam, csak az algoritmikus készségeket, a gondolkodásmódot tudom használni. Azt szoktam mondani, hogy a középiskolai matematikában 100 évente jön talán egy-egy nagy újítás, az informatikában meg 100 naponta. A változásokat tehát tanárként szükségszerű követnünk. Állandóan fejlesztenem kell magamat. Legutóbb a mesterséges intelligenciába ástam bele magamat. A tananyag fókusza is változik időnként: volt, amikor csak a programozás volt a fontos, aztán jött pár év, amikor a programozás kiszorult és a felhasználói ismeretek kerültek előtérbe, most megint hangsúlyosabb lett a programozás, vagyis az algoritmikus gondolkodás.

Hogy épül fel jelenleg az informatikaoktatás?

Sajnos az alapiskolákban nem fordítanak kellő figyelmet az informatikára. Kilencedikben nem kötelező tantárgy, ez pedig oda vezet, hogy a középiskolákban sokszor nulláról kezdünk. Négy év alatt viszont hatalmasat kell ugrani. Az érettségi tételek két kérdésből állnak: az egyik programozás, vagyis algoritmikus gondolkodást igénylő feladat, a másik a felhasználói ismeretekre irányul.

A programozást misztifikálják az emberek. Az algoritmikus gondolkodás elsajátítása a lényeg.

Pedig erre minden nap szükségünk van: meg kell terveznünk a napunkat, menedzselni kell a teendőinket, ez mind algoritmikus készséget igényel.

Olyan szakmákra készítjük fel a diákokat, amelyek még nem is léteznek.

Ezért tudatosítani kell az élethosszig tartó tanulás fontosságát. Nem reális, hogy valaki kitanul egy szakmát, és nem kell majd képeznie magát. A gyerekeknek alapvetően olyan készségeket kell elsajátítani, amelyekkel alkalmazkodni tudnak majd az új kihívásokhoz.

Ez a mesterséges intelligencia térnyerése miatt van így?

Teljesen új szakmákat hoz majd létre, ez kétségtelen. Gondoljunk csak az első ipari forradalomra: pl. fokozatosan kialakul a vasút – ki gondolta volna, ezt megelőzően, hogy valaki váltókezelőként fog dolgozni?

Amíg nem volt mozdony, nem kellett mozdonyvezető se.

És most ugyanez történik. Egy új szakma már létre is jött: vannak ún. promptírók, akik a mesterséges intelligenciának adott utasításokra specializálódnak.

Szóval egy újabb ipari forradalmat élünk meg ma?

Igen, a mesterséges intelligencia a negyedik ipari forradalmat hozta el. Szerintem ez merőben fel fogja forgatni a világot.

És ahhoz, hogy a még ismeretlenhez alkalmazkodni tudjon a jövő generációja, alapkészségeket próbál átadni a diákoknak. Mi tartozik az informatikai alapműveltséghez?

Érdemes az ICILS 2023 nevű felmérésből kiindulni, ha megpróbáljuk a számítástechnikai alapműveltséget meghatározni. A nemrégiben közölt tanulmány a tanulók számítógépes és információs műveltségét (CIL – Computer and Information Literacy) és az informatikai gondolkodást (CT – Computational Thinking) térképezte fel. Utóbbit hívom én inkább az algoritmikus gondolkodás képességének.

Az információs műveltség részében azt mérték fel, hogy:

Hogyan tudnak az interneten információkhoz jutni, a szerzett adatokkal hogyan tudnak dolgozni, képesek-e új információs egységeket ezek alapján létrehozni, hogyan tudják ezeket esetleg kommunikációs csatornákon közvetíteni és a biztonságos használatot is figyelembe vették.

És mi vezetett oda, hogy a szlovákiai tanulók tíz évvel ezelőtt jobb eredményt értek el a felmérésben?

Vannak itt ellentmondások, furcsaságok. Szlovákia most jobban teljesített, mint az európai átlag, de közben rosszabbul, mint tíz éve. Magyarán, a többi ország is rosszabbul teljesített, csak Dél-Korea hozta a korábbi eredményét.

Ami egyértelmű, hogy nő a szakadék a társadalmi csoportok között.

A tanulmány valóban nagyon látványosan megmutatta, mekkora különbséget eredményez, ha valaki rossz anyagi helyzetben lévő családból jön, szemben azzal ha valakinek jó a gazdasági háttere. Mit gondol erről?

Én is ezt olvastam ki az adatokból. Akiknél egy számítógép sem volt a háztartásában, magától értetődik, hogy nagyon rosszak eredményeket produkáltak, de akiknél csak egy számítógép volt otthon, még azok is. Azoknál ugrott meg nagyon a tudásszint, akiknél két vagy több PC volt a háztartásban. Ami számomra kellemes meglepetés, hogy az informatikai műveltség összefügg a könyvek számával is. És hát ebben is azt látjuk, hogy minél több könyv volt az adott gyerek otthonában, annál jobban teljesített.

Prékop Mária összehasonlítva rozsnyói és pozsonyi tanári tapasztalatait azt mondta, hogy valójában lehetetlen behozni a hátrányt. Mit lehet mégis tenni?

Fülek is a szegényebb vidékek közé tartozik országos viszonylatban, még ha a mi iskolánk jó helyzetben is van. Tényleg nagyon nehéz ez, de az iskolák jó felszereltsége elengedhetetlen. Tomáš Drucker, oktatásügyi miniszter is ezt emelte ki. És a nemrégiben elindult DigiEDU programnak köszönhetően uniós forrásokból valóban frissítik az iskolák digitális állományát. Enélkül pedig nem lehet előrelépni.

Nem lehet vízözön előtti gépekkel tanítani.

Legalább tíz évente kell újítani, de ennél gyakrabban lenne ideális.

Pályája során nagyjából három generációt oktatott, így van viszonyítási alapja: fogékonyabbak az informatikára az ún. digitális bennszülöttek?

Én digitális bevándorló vagyok, mert az internet létrehozása előtt születtem. De, hogy egy magyaroszági kollégát idézzek:

A digitális bennszülött olyan, mint a jeti: mindenki beszél róla, de senki se láttta még.

Mert az idősebbek azt látják, hogy a fiatalok általánosan értenek a számítógéphez. Ez nincs így. Azokhoz az alkalmazásokhoz értenek, amelyeket használnak. Pár éve én is csodáltam a gyerekeket, hogy milyen gyorsan írnak érintőkijelzőn. De a csodálat csak addig tartott, míg nem tudatosítottam, hogy mennyi elütéssel és helyesírási hibával.

Alapvetően nagyon szűk az informatikai tudásuk. Mikor órán haladó programokkal dolgozunk, ez meg is mutatkozik. Nem is a programozásról beszélek – ez nem is elvárható természetesen – hanem felhasználói szintről. A szövegszerkesztő, a táblázatkezelő használatán látszanak a hiányosságok, és nem feltétlenül tudnak jól keresni az interneten. Úgyhogy van mit tanítani.

Mára az emberek többségének elsődleges számítógépe az okostelefon. Ön szerint az okostelefonok használatának részét kellene képeznie az informatika tanításának?

Ez jelenleg nincs benne a tananyagban. Sőt most a mobilok használatát több országban korlátozták. Nálunk is lényegében betiltották az alsó tagozaton, és a felsőbb évfolyamokban megszabták, hogy a tanár engedélyével használható oktatási céllal. Kétségtelen, hogy vigyázni kell vele, mert elvonhatja a diákok figyelmét. Azonban jól használható különböző órákon segédeszközként. Én például tesztelésre is használom, de a teljes matematika tananyagot is feldolgoztam digitálisan, hogy könnyebben elérhető legyen.

Ön szerint kevés az informatikatanár?

Igen, ez egyértelmű. Korábban nagyon sok tanítványom választotta ezt a pályát, persze még többen lettek mérnökök. Tudok olyan alapiskoláról is, ahol négy informatikatanár dolgozik, de ez teljesen rendhagyó. A legtöbb helyen nincs elég. A nagyvárosokban a legrosszabb a helyzet. Ugyanis egy tanári és egy informatikus fizetése között a bérszakadék az óriási. Egy frissen végzett informatikatanár sem feltétlenül a pedagógusi pályán helyezkedik el. Ezért sok helyen nem szakképzett tanár viszi az informatikát. A kisebb városokban ilyen szempontból egyszerűbb kicsit a helyzet, mert kevesebb a lehetőség.

Hogy lehet egyáltalán motiválni az embereket, hogy informatikatanárt helyezkedjenek el?

Ez nagyon nehéz, mostanság már nem sikerül nekem sem. Pedig a környekén oktatók közül majd mindenki az én volt diákom. A motiváció nem is jó szó. Az kell, hogy elhivatottságot érezzen a tanítás iránt.

Van lehetőség arra, hogy egy informatikatanár kiegészítse a fizetését valahogyan? Beleférhet az idejébe, energiájába, hogy szert tegyen valamilyen mellékesre?

Aki fiatal és ügyes, biztosan meg tudja oldani. De aki fiatal és ügyes nem megy oktatni. Több ezer eurós fizetésekkel nem tudja felvenni a tanári bérezés a versenyt.