Miért hordunk maszkot

Épp előző nap láttam egy tévébeszélgetést, ahol a műsorvezetőnek nem szimpla fehér, hanem folklórmintás szájvédője volt. Elmondása szerint egyik munkatársa varrta, s ebben a pillanatban a stúdióvendég jobb könyöke táján meg is jelent egy négyzet, amiben egy, a varrógépére hajolva szorgalmasan dolgozó nő volt látható. Ezután kikerestem néhány világhírű divatcéget, s láttam, hogy némelyiknek már van márkás arcmaszkja.

Íme, a társadalmi szükséglet, a kreativitás, az újítókészség, a rugalmasság és az üzleti szellem összefonódásának jellegzetes példája! Így (is) születik a divat.

Persze nem divatból kezdtük hordani a maszkot. Inkább félelemből és felelősségtudatból. Ez a kettő egyszerre tört elő belőlünk. Egyrészt senki sem akar megbetegedni. Másrészt normális ember azt sem akarja, hogy a vele élők és egyéb szerettei betegedjenek meg. S természetesen azt sem akarhatja, hogy mások, idegenek megbetegedjenek, mert akkor ő maga a szeretteivel együtt vagy elbújhat egy bunkerba, mégpedig örök időkre, vagy ha kimegy, akkor másoktól újra elkaphatja azt, amit oly gondosan próbált kivédeni. Vagyis a közjó érdekében egymásra vagyunk utalva, amit a lakosság nagy része tudatosít (persze nem mindenki), és ez nem akármi, mert normális körülmények között inkább az individualizmus jellemző. Azt gondolom, mikroszociológiai szempontból elsődlegesen ezek az okok hordatják velünk a maszkot. S mindezt keretbe foglalták és megerősítették a kezdeti egyértelmű intézkedések és kommunikációs üzenetek.

Persze egyéb magyarázatok is lehetnek. S van is egy, ami eléggé megdöbbentett. Egy ismert szlovák szociológus nyilatkozta, hogy a maszkviselés tekintetében a hazai lakosság „szófogadóbb”, mint a nyugati emberek, és nyugati szemszögből nézve, ahonnan Szlovákiát nem tekintik rendes államnak, érthetetlen ez a hirtelen jött fegyelem. Ő tüstént megmagyarázta, egyenesen a New York Timesnak, hogy mindez a kommunista örökség megnyilvánulása. Ebben a médiakörnyezetben és ennek a szociológusnak a szájából ezt csakis egy módon lehet értelmezni: a (mindenkori) hatalom füttyentett, hordjátok a maszkot, másképpen baj lesz, a birkák meg szót fogadtak.

Igazságtalannak, hazugnak és sértőnek találom ezt a magyarázatot.

Eszembe jut Duray Miklós levele Havelnek, amiben ezt írta: „azok az erők, amelyek Önt köztársasági elnökké tették, úgy tartják sakkban a társadalmat a kommunista veszély állandó hangoztatásával, mint annak idején a kommunisták tették ezt az osztályellenség rémképével”.

Ennek harminc éve. Figyelve a közvélemény alakulását, attól tartok, kezd az egész kontraproduktív lenni.