Milyen volt a 2003-as termelői esztendő?

A lassan magunk mögött tudott esztendő társaságunk szempontjából felemás eredményeket, s ezáltal kettős értékelést is maga után von. Természetesen konkrét eredményekről ezek végleges lezárása előtt nem tudok beszélni, de az aszály és az időjárás egyéb viszontagságai akárcsak az ország többi térségében, nálunk is komoly veszteségeket okoztak. A növénytermesztésben már az év elején előjöttek a gondok, a repce teljes egészében kifagyott, ki kellett szántanunk, a cukorrépa vetését az azt követő szélvihar miatt újra meg kellett ismételnünk, s a másodvetés már nem adta azokat az eredményeket, amelyeket a hagyományaink és az előző évi hozamok alapján reméltünk. A szárazság nálunk is tarolt, 30-35 százalékos veszteséget okozott. Keserű szájízzel kellett tudomásul vennünk a sertéshús árának zuhanását, enyhén fogalmazva is a termelők arculcsapásának éreztük az évközben kínált felvásárlási árakat. Sajnos, a vízibaromfi értékesítése is akadozott, a legnagyobb gond, hogy az országban egyáltalán nem működik erre a célra rendszeresített vágóhíd, tehát az állatokat helyben vagy a környéken kell értékesítenünk.

Szerencsére, a felsorolt kedvezőtlen folyamatok mellett voltak és vannak gazdaságunkban kedvező erdmények is, hiszen a tejtermelésben például mind mennyiségben mind pedig minőségben sikerült jelentős javulást produkálnunk. A továbblépés érdekében fogtunk hozzá a tejház rekonstrukciójához, amelyet a Sapard program által folyósított támogatásból szeretnénk finanszírozni.

Az idei eredmények összefoglaló értékelésében az előzetes számítások szerint mi is valahol a nullszaldós határ környékén egyensúlyozunk majd. A nehézségek és gondok ellenére az uniós belépéstől végre azt reméljük, hogy sikerül rendet teremteni ebben az ágazatban is, hogy a minőségi munkának és terméknek meg lesz a becsülete, hogy az ágazatban egy hosszabb távú fejlesztési elképzelés mentén szabják majd meg a követelményeket, amelyek nem évről évre fognak változni. Rendezni kell végre a földtulajdonjoggal együtt a bérleti jogokat is, hiszen gazdasági fejlődést ebben az ágazatban nem lehet egyéves földbérleti szerződésekre alapozni. Személy szerint azt remélem, hogy ha nálunk is rend lesz, a vezetők is elsősorban az érdemi munkával és nem a kiskapuk keresésével lesznek elfoglalva, s ez meglátszik majd az eredményeken is.

Emil Krajčí, a vegyszereket és műtrágyákat forgalmazó FN Agro Slovensko Kft. Igazgatója

Azt gondolom, hogy az idei év eredményeinek értékelésekor az őstermelőkkel és az agrárpiac többi résztvevőjével együtt megegyezik a véleményünk abban, hogy ez az esztendő valóban különleges, pontosabban fogalmazva gazdasági szempontból az utóbbi évek egyik legrosszabb éve volt. A nyomasztó hosszantartó szárazság, a globális felmelegedés és az egyéb kedvezőtlen hatások nemcsak a terméshozamokban éreztették a hatásukat, hanem ennek következtében az egész ágazat gazdasági eredményeit is jelentős mértékben befolyásolták, ami kihatott szállítói-megrendelői kapcsolatok alakulására is. Nyilvánvaló, hogy valóban közösen kell elgondolkodnunk azon, ami itt történt, hogy mire nem figyeltünk oda eléggé, annak érdekében, hogy a jövőre nézve valamilyen kiutat találjunk az égető gondok kezelésére. Mert véleményem szerint a kétségtelenül kedvezőtlen időjárási és éghajlati viszonyoktól eltekintve azt is fel kell ismerni ezekben a kedvezőtlen folyamatokban, hogy valahol hiba történt, hogy némely dolog talán megelőzhető lett volna, esetleg kevesebb kárt keletkezett volna, ha egyes dolgokra jobban odafigyelünk, ha a felmerülő problémákat gyorsabban, ügyesebben oldottuk volna meg. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy az időjárás kedvezőtlen hatásai nagy károkat okoztak, de fel kell tenni a kérdést, vajon nem lehetett volna jobban, nagyobb mértékben kihasználni például az öntözőberendezéseket, hiszen mindenki előtt világos volt, hogy az aszály egyértelmúen hat majd a hozamokra. Tisztázni kell, vajon ez a termelők hibája, nem megfelelő hozzáállása, netán az állam nem megfelelő támogatása miatt történt így.

Véleményem szerint a gondok jelentős része még mindig a nem teljesen rendezett tulajdonviszonyokból ered. Úgy vélem, hogy minél hamarabb végérvényesen rendeznünk kell ennek az évek óta elhúzódó kérdésnek a megoldását, mivel csak így lesz rend az egész ágazatban. Amíg a tényleges tulajdonosok valóban nem exisz-tenciálisan függnek a saját vagyonuktól és a vele kapcsolatban meghozott döntésektől, hogy nem mindig kénytelenek elviselni ennek negatív következményeit is, addig sokkal nehezebb lesz a helyzet, s többnyire csak panaszkodni fogunk. Az azonban már most bizonyos, hogy ez az esztendő komoly érvágást jelentett a termelőknek, s az elkövetkező időszakban valóban csak a legerősebbeknek marad esélyük a fennmaradásra. Nem beszélve arról, hogy az Európai unióba a már közismert tényezők miatt agrártermelőink sajnos, várhatóan nem teljesen egyenrangú partnerként fognak majd belépni. (sz)